imki, tudod ezzel én úgy vagyok, hogy ha ebből akarnak megélni a zenészek, akkor csinálják úgy, hogy meg lehessen élni belőle. Tudod a piaci működésnek van egy olyan sajátossága, hogy minden annyit ér, amennyit hajlandóak kifizetni érte. Az pedig egyértelműen látszik, hogy ma nagyon kevesen hajlandóak kifizetni 6000 Ft-ot egy albumért.
Lehet, hogy az én hozzáállásom tolvaj, de akkor az ő hozzáállásuk kétszínű és demagóg. Az egyik oldalról azt hangoztatják, hogy ne vesszen el a munkájuk, hiszen kultúrát teremtenek, ami mindenkinek jó, a másik oldalról viszont olyan irreális piaci körülmények között kínálják a teremtett kultúrájukat, amihez legális úton meglehetősen nehezen férek hozzá. Tessék eldönteni, hogy potenciális célcsoport vagyok-e, és akkor olyan áron kínálják a terméküket, amit én, mint célcsoport képes vagyok megfizetni, vagy mondja azt, hogy nem vagyok potenciális fogyasztó, viszont akkor az én használatomat ő ne könyvelje el az elvárt nyeresége kieséseként, hiszen mivel nem voltam potenciális fogyasztója, nem is számolhatott velem nyereségforrásként. A mai kereskedelemnek jellemzője, hogy a fogyasztó könyörtelenül otthagyja a számára előnytelen konstrukciót, ha hozzáférhető egy előnyösebb. Ezt be lehet látni, és lehet ellene küzdeni szabad piaci körülmények között (nem állami korlátozással), vagy fel lehet függeszteni a tevékenységet, aztán el lehet menni valami meló után nézni. Megnyugtatlak, a zenészek nagy része egy hónap után visszatérne a keserves bőrfoteles keverőpultos stúdiós körülmények közé szenvedve alkotni, meg turnézgatni, mert még így is mérföldekkel jobban megéri nekik.
Ez az egész nem szól másról, mint a lemezkiadók profitkieséséről. Meg is értem, hogy nekik nem tetszik, nekem sem tetszene. Szerintem anno a céheknél dolgozó kézzel szövögető-fonogató iparosnak se tetszett, hogy lesöpörte a piacról a gépi textilgyártás. Akkor géprombolással próbáltak ellenállni, most ACTA-val...
Lehet, hogy az én hozzáállásom tolvaj, de akkor az ő hozzáállásuk kétszínű és demagóg. Az egyik oldalról azt hangoztatják, hogy ne vesszen el a munkájuk, hiszen kultúrát teremtenek, ami mindenkinek jó, a másik oldalról viszont olyan irreális piaci körülmények között kínálják a teremtett kultúrájukat, amihez legális úton meglehetősen nehezen férek hozzá. Tessék eldönteni, hogy potenciális célcsoport vagyok-e, és akkor olyan áron kínálják a terméküket, amit én, mint célcsoport képes vagyok megfizetni, vagy mondja azt, hogy nem vagyok potenciális fogyasztó, viszont akkor az én használatomat ő ne könyvelje el az elvárt nyeresége kieséseként, hiszen mivel nem voltam potenciális fogyasztója, nem is számolhatott velem nyereségforrásként. A mai kereskedelemnek jellemzője, hogy a fogyasztó könyörtelenül otthagyja a számára előnytelen konstrukciót, ha hozzáférhető egy előnyösebb. Ezt be lehet látni, és lehet ellene küzdeni szabad piaci körülmények között (nem állami korlátozással), vagy fel lehet függeszteni a tevékenységet, aztán el lehet menni valami meló után nézni. Megnyugtatlak, a zenészek nagy része egy hónap után visszatérne a keserves bőrfoteles keverőpultos stúdiós körülmények közé szenvedve alkotni, meg turnézgatni, mert még így is mérföldekkel jobban megéri nekik.
Ez az egész nem szól másról, mint a lemezkiadók profitkieséséről. Meg is értem, hogy nekik nem tetszik, nekem sem tetszene. Szerintem anno a céheknél dolgozó kézzel szövögető-fonogató iparosnak se tetszett, hogy lesöpörte a piacról a gépi textilgyártás. Akkor géprombolással próbáltak ellenállni, most ACTA-val...