Egyet kell, hogy értsek azzal, amit Nas írt. Pali bácsi plagizált, tény. A rendszer ezt akkor - meg gondolom néhanapján ma is - elnézte, ez is világos. Pali bácsit az utóbbi kitétel nem menti fel felelőssége alól, mint ahogy - bár erős a példa - egy háborús bűnös se hivatkozhat arra, hogy a rendszerbe belefért. Az, hogy a független - kitől, mitől, mennyire? - vizsgálóbizottság megpróbálta megkerülni az ítélet kimondását, nem feltétlenül elegáns, de érthető - sajnos. A körülmények ellenére pluszpont a SOTE vezetésének, hogy végül is azt tették, amit kellett.
Az egy más kérdés, hogy a vizsgálóbizottságig el sem szabadott volna jutni. Bár nem jogi kitétel, de általános elvárás egy ilyen szintű tisztségviselővel szemben a feddhetetlen előélet, meg bizonyos mértékű emberi méltóság. Schmittnél ez több helyen megbukott. A feddhetetlen előélet már '92-ben. A méltósága először ott, amikor az egész ügyet kiszivárogtatták. Ha nem vagyok teljesen dilettáns - amit egy köztársasági elnöktől elvárna az ember - akkor ha tudom, hogy igazam van, én magam állítok vizsgálóbizottságot, ha meg tudom, h szarban a haza, sértve érzett méltóságomra hivatkozva, fülem farkam behúzva távozok a pozíciómból. Ha ezt nem teszem, akkor nem kezdek el baromságokat nyilatkozni magamat mentegetve - miszerint kivel és mikor dolgoztam együtt, és legfőképp nem kezdek mágikus kifejezések - lásd "törzsanyag" - gyártásába. Ha még ez se jön össze, akkor a felállt vizsgálóbizottság burkoltanvirágnyelven elmarasztaló ítéletéről nem mondom ki fapofával, hogy elégtételként élem meg. Ezek után ha doktori cím nélkül is pozícióban marad, arra már nincs szó, sem több szóból álló kifejezés (stílusosan schmittelve a nagysikerű Vektor című Mátrix-paródiából).
Arra nem szeretnék kitérni, hogy a juttatások megítélését vajon megvárta-e, mint ahogy arra sem, hogy milyen politikai érdekek állhatnak az ügy mögött, a dolog ezektől eltekintve is kínos, ha elnök az ember, ha nem.
Nem kérdeztem meg az ATV-t, hogy beszúrhatom-e ide, inkább csak
Az egy más kérdés, hogy a vizsgálóbizottságig el sem szabadott volna jutni. Bár nem jogi kitétel, de általános elvárás egy ilyen szintű tisztségviselővel szemben a feddhetetlen előélet, meg bizonyos mértékű emberi méltóság. Schmittnél ez több helyen megbukott. A feddhetetlen előélet már '92-ben. A méltósága először ott, amikor az egész ügyet kiszivárogtatták. Ha nem vagyok teljesen dilettáns - amit egy köztársasági elnöktől elvárna az ember - akkor ha tudom, hogy igazam van, én magam állítok vizsgálóbizottságot, ha meg tudom, h szarban a haza, sértve érzett méltóságomra hivatkozva, fülem farkam behúzva távozok a pozíciómból. Ha ezt nem teszem, akkor nem kezdek el baromságokat nyilatkozni magamat mentegetve - miszerint kivel és mikor dolgoztam együtt, és legfőképp nem kezdek mágikus kifejezések - lásd "törzsanyag" - gyártásába. Ha még ez se jön össze, akkor a felállt vizsgálóbizottság burkoltanvirágnyelven elmarasztaló ítéletéről nem mondom ki fapofával, hogy elégtételként élem meg. Ezek után ha doktori cím nélkül is pozícióban marad, arra már nincs szó, sem több szóból álló kifejezés (stílusosan schmittelve a nagysikerű Vektor című Mátrix-paródiából).
Arra nem szeretnék kitérni, hogy a juttatások megítélését vajon megvárta-e, mint ahogy arra sem, hogy milyen politikai érdekek állhatnak az ügy mögött, a dolog ezektől eltekintve is kínos, ha elnök az ember, ha nem.