Azt hiszem kicsit túlzásba estem a cáfolataimmal. 2 erősen összefüggő dologra akartam rámutatni. Egyrészt soha nem tudhatjuk, hogy a vágyakozások megvalósítása hova vezetne, sehol nincs előírva, hogy szükségképpen csak rózsaszínebb lenne tőle a világ. És ez szerintem különösen igaz az ilyen jellegű vágyakozásokra, amiket a cikk felsorol. A kompromisszumkényszer, az önmegtartóztatás, az alkalmazkodás megkerülhetetlen. Az önmegvalósítás terén visszafog, a társadalmi beilleszkedés során gyakran előbbre visz. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya is. De utólag ezek miatt bánkódni felesleges és értelmetlen, mint minden múltba mutogatás. Megtörtént, lehetett volna máshogy is, de szerintem sokkal jobb hozzáállás azt nézni, hogy miért jó, hogy így történt, mint azt, hogy miért rossz, hogy nem máshogy...