Megnyugtatlak, most is éppen elég ilyen hátráltató tényező van, bár teljes mértékben még nem vagyok önálló, és még néhány hónapig nem a meló veszi el elsősorban az időmet. Az, hogy 20 éves vagyok, nem jelenti azt is, hogy anyuci és apuci eltart, mint ahogy azt sem, hogy időm nagy részét kényem-kedvem szerint osztom be. Régóta nem arról szól már az életem, hogy - amennyiben végigülöm az órákat - 2-kor hazaesek az iskolából, aztán megyek "lógni" az "útszéli haverjaimmal". Legtöbbjükkel napi szinten csak telefon/internet segítségével tartom a kapcsolatot, aztán ha lehetőség van rá, találkozunk. De erre meglesz a lehetőségem 40 évesen, meló mellett is, ha akarom. A saját környezetemben is látom, hogy akinek igazán igénye van emberi kapcsolatokra, azt a munka nem gátolja, csak manapság "divat" a saját gyengeségeinket munka miatti fáradtságra meg a hatalmas megterhelésekre fogni. Pont az ilyen megterhelések ellen nyújtana valami kis támaszt a barát meg a család, amit meg ki kell használni.