Én sem értek ebben az egyben egyet Ghavinnal, hogy pont neked szólt be egy ilyet.
De ha már te hoztad fel nekem lejjebb, ezzel a stílus dologgal kapcsolatban írok neked egy facebook-os tinilányok által előszeretettel postolt idézetet, amiben azért mégiscsak van valami:
"Ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel, mert a személyiségem én vagyok, a viselkedésem pedig attól függ, hogy Te ki vagy!" - Ezért nem válogatom meg a szavaimat, ezért írok úgy ahogy ilyen postok alatt. :) Mert nem érdekel egyik egyház és híveik lelkivilága sem, ha ilyen dolgok megtörténhetnek, mint amit pl ebben a postban látunk...
Egyébként az ateizmus fokozataihoz annyit, hogy én is "igen - nem" elven működök, de Richard Dawkins felállított egy fokozatot:
"Vegyük hát komolyan a valószínűségi skála ötletét, és helyezzük el rajta az Isten létezésére vonatkozó emberi vélekedéseket a két szélső valószínűségi érték között! A skála ugyan folytonos, de azért el lehet benne helyezni az alábbi hét mérföldkövet.
1. Erős teizmus. Isten 100%-os valószínűsége. C. G. Jung szavaival: „Nem hiszek benne, tudom."
2. Nagyon magas valószínűség, de nem éri el a 100%-ot. De facto teizmus. „Nem tudom biztosan, de erősen hiszek Isten létezésében és abban a feltevésben élem az életemet, hogy létezik."
3. 50%-nál magasabb, de nem túlságosan nagy valószínűség. Az agnoszticizmus felé hajló gyakorlati teizmus. „Nagyon bizonytalan vagyok, de azért hajlamos vagyok hinni Istenben."
4. Pontosan 50%. Tökéletesen elfogulatlan agnoszticizmus. „Isten léte és nemléte egyformán valószínű."
5. 50%-nál alacsonyabb, de nem nagyon alacsony valószínűség. Az ateizmus felé hajló gyakorlati agnoszticizmus. „Nem tudom, hogy létezik-e Isten, de hajlok a szkepticizmusra."
6. Nagyon alacsony, de mégsem nulla valószínűség. De facto ateizmus. „Nem tudhatom biztosan, de azt hiszem, Isten létezése nagyon valószínűtlen, és abban a feltevésben élem az életemet, hogy nem létezik."
7. Erős ateista. „Tudom, hogy nincs Isten, ugyanazzal a meggyőződéssel, amellyel Jung »tudja«, hogy van."
Meg lennék lepve, ha sokan tartoznának a 7. kategóriába, csak az igen népes 1. kategóriával való szimmetria kedvéért vettem ide. A hit természetéhez tartozik, hogy az ember, akárcsak Jung, anélkül is képes hinni valamiben, hogy erre jó oka lenne (Jung például azt is elhitte, hogy könyvespolcán egyes könyvek hatalmas robajjal maguktól felrobbannak). Az ateistáknak nincs hite; az értelem magában pedig senkit nem képes teljesen meggyőzni arról, hogy valami nem létezik. Ezért a 7. kategória a gyakorlatban sokkal néptelenebb, mint a vele ellentétes 1. kategória, amelyben számos odaadó hívő található. Magamat a 6. kategóriába sorolom, de erősen hajlok a 7. kategória felé - csak annyira vagyok agnosztikus, amennyire a kert végében rejtőző tündérek tekintetében."
Ettől függetlenül szerintem aki egy kicsit is komolyan gondolja azt, hogy "talán mégis.." az már nem ateista...
De ha már te hoztad fel nekem lejjebb, ezzel a stílus dologgal kapcsolatban írok neked egy facebook-os tinilányok által előszeretettel postolt idézetet, amiben azért mégiscsak van valami:
"Ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel, mert a személyiségem én vagyok, a viselkedésem pedig attól függ, hogy Te ki vagy!" - Ezért nem válogatom meg a szavaimat, ezért írok úgy ahogy ilyen postok alatt. :) Mert nem érdekel egyik egyház és híveik lelkivilága sem, ha ilyen dolgok megtörténhetnek, mint amit pl ebben a postban látunk...
Egyébként az ateizmus fokozataihoz annyit, hogy én is "igen - nem" elven működök, de Richard Dawkins felállított egy fokozatot:
"Vegyük hát komolyan a valószínűségi skála ötletét, és helyezzük el rajta az Isten létezésére vonatkozó emberi vélekedéseket a két szélső valószínűségi érték között! A skála ugyan folytonos, de azért el lehet benne helyezni az alábbi hét mérföldkövet.
1. Erős teizmus. Isten 100%-os valószínűsége. C. G. Jung szavaival: „Nem hiszek benne, tudom."
2. Nagyon magas valószínűség, de nem éri el a 100%-ot. De facto teizmus. „Nem tudom biztosan, de erősen hiszek Isten létezésében és abban a feltevésben élem az életemet, hogy létezik."
3. 50%-nál magasabb, de nem túlságosan nagy valószínűség. Az agnoszticizmus felé hajló gyakorlati teizmus. „Nagyon bizonytalan vagyok, de azért hajlamos vagyok hinni Istenben."
4. Pontosan 50%. Tökéletesen elfogulatlan agnoszticizmus. „Isten léte és nemléte egyformán valószínű."
5. 50%-nál alacsonyabb, de nem nagyon alacsony valószínűség. Az ateizmus felé hajló gyakorlati agnoszticizmus. „Nem tudom, hogy létezik-e Isten, de hajlok a szkepticizmusra."
6. Nagyon alacsony, de mégsem nulla valószínűség. De facto ateizmus. „Nem tudhatom biztosan, de azt hiszem, Isten létezése nagyon valószínűtlen, és abban a feltevésben élem az életemet, hogy nem létezik."
7. Erős ateista. „Tudom, hogy nincs Isten, ugyanazzal a meggyőződéssel, amellyel Jung »tudja«, hogy van."
Meg lennék lepve, ha sokan tartoznának a 7. kategóriába, csak az igen népes 1. kategóriával való szimmetria kedvéért vettem ide. A hit természetéhez tartozik, hogy az ember, akárcsak Jung, anélkül is képes hinni valamiben, hogy erre jó oka lenne (Jung például azt is elhitte, hogy könyvespolcán egyes könyvek hatalmas robajjal maguktól felrobbannak). Az ateistáknak nincs hite; az értelem magában pedig senkit nem képes teljesen meggyőzni arról, hogy valami nem létezik. Ezért a 7. kategória a gyakorlatban sokkal néptelenebb, mint a vele ellentétes 1. kategória, amelyben számos odaadó hívő található. Magamat a 6. kategóriába sorolom, de erősen hajlok a 7. kategória felé - csak annyira vagyok agnosztikus, amennyire a kert végében rejtőző tündérek tekintetében."
Ettől függetlenül szerintem aki egy kicsit is komolyan gondolja azt, hogy "talán mégis.." az már nem ateista...