Nem, szerintem nem öngól.
A jó és rossz fogalma relatív. Azt tudod/hiszed jónak, amit a szüleidtől, barátaidtól, vallásodból tanultál. Engem a szüleim tanítottak arra, és a társadalom, hogy mi jó, és rossz. És nem, nem ártanék senkinek akkor sem, ha tudnám, hogy semmilyen következménye nem lenne.
Azért, mert nem hiszek istenben, nem vagyok állat, ember vagyok. És ugyan az ember az egyetlen ezen a bolygón, aki akár ok nélkül is képes saját fajtársának ártani, mi vagyunk az egyetlen faj, aki képes eldönteni azt, hogy mit tegyen. Ugyanis az állatvilág legtöbb tagja nem hoz döntéseket. Nekik ösztöneik vannak, amiknek ha kell, ha nem, engedelmeskednek. Nekünk is vannak ösztöneink, de elnyomjuk őket nap, mint nap. Épp azért, hogy társadalmilag elfogadott legyen a viselkedésünk. Állatias körülmények között nem nyomnánk el az ösztöneinket, és ezáltal a jó és rossz erősen megkeveredne. Szóval az "ösztönösen tudjuk mi jó, és rossz" kijelentésednek legmélyebb tisztelettel ellent mondanék. Mondd egy csimpánznak, farkasnak, túzoknak, hogy ne párosodjon párzási időszakban... Nem fogja tudni megtenni. De az emberek például bárhol legyenek is, nem állnak neki párosodni, ha rájuk jön az "ösztön". Ami szerinted tudja, mi jó, és mi rossz. Nem, az ösztön csak azt tudja, hogy ő ösztön.
Ha az egyház azt tanítaná, hogy ölni a céljaidért jó, ölnél a céljaidért? Meghalnál/harcolnál egy szent háborúban, másoknak ártva? Mert ilyenre is van/volt példa a történelem során. Nevezhetjük "keresztes háborúnak", de a népirtás az népirtás. (Igen, ezzel most kicsit bíráltam a vallásokat, beismerem. De tartom magam a kulturált hozzászólás kereteihez, és nem pocskondiáztam, csupán tényeket közöltem.)
Nem nézem le a vallásos embereket, ugyanúgy emberek, mint én. Beszélgettem már el értelmesen hittérítővel, katolikussal, reformátussal, sok mindenkivel. És csatlakoznék Purple-höz: a személyiségem állandó, a viselkedésem pedig attól függhet, kivel beszélgetek. De legyen bárki is a beszélgetőpartner, elvárom tőle azt a tiszteletet, amit én is mutatok iránta.
A jó és rossz fogalma relatív. Azt tudod/hiszed jónak, amit a szüleidtől, barátaidtól, vallásodból tanultál. Engem a szüleim tanítottak arra, és a társadalom, hogy mi jó, és rossz. És nem, nem ártanék senkinek akkor sem, ha tudnám, hogy semmilyen következménye nem lenne.
Azért, mert nem hiszek istenben, nem vagyok állat, ember vagyok. És ugyan az ember az egyetlen ezen a bolygón, aki akár ok nélkül is képes saját fajtársának ártani, mi vagyunk az egyetlen faj, aki képes eldönteni azt, hogy mit tegyen. Ugyanis az állatvilág legtöbb tagja nem hoz döntéseket. Nekik ösztöneik vannak, amiknek ha kell, ha nem, engedelmeskednek. Nekünk is vannak ösztöneink, de elnyomjuk őket nap, mint nap. Épp azért, hogy társadalmilag elfogadott legyen a viselkedésünk. Állatias körülmények között nem nyomnánk el az ösztöneinket, és ezáltal a jó és rossz erősen megkeveredne. Szóval az "ösztönösen tudjuk mi jó, és rossz" kijelentésednek legmélyebb tisztelettel ellent mondanék. Mondd egy csimpánznak, farkasnak, túzoknak, hogy ne párosodjon párzási időszakban... Nem fogja tudni megtenni. De az emberek például bárhol legyenek is, nem állnak neki párosodni, ha rájuk jön az "ösztön". Ami szerinted tudja, mi jó, és mi rossz. Nem, az ösztön csak azt tudja, hogy ő ösztön.
Ha az egyház azt tanítaná, hogy ölni a céljaidért jó, ölnél a céljaidért? Meghalnál/harcolnál egy szent háborúban, másoknak ártva? Mert ilyenre is van/volt példa a történelem során. Nevezhetjük "keresztes háborúnak", de a népirtás az népirtás. (Igen, ezzel most kicsit bíráltam a vallásokat, beismerem. De tartom magam a kulturált hozzászólás kereteihez, és nem pocskondiáztam, csupán tényeket közöltem.)
Nem nézem le a vallásos embereket, ugyanúgy emberek, mint én. Beszélgettem már el értelmesen hittérítővel, katolikussal, reformátussal, sok mindenkivel. És csatlakoznék Purple-höz: a személyiségem állandó, a viselkedésem pedig attól függhet, kivel beszélgetek. De legyen bárki is a beszélgetőpartner, elvárom tőle azt a tiszteletet, amit én is mutatok iránta.