Hmm. Mikor ránéztem erre a képre..Nem, nem, nem. Ez nem kép, ez több annál. Hogy jövök én ahhoz, hogy egyszerű képnek nevezzem ezt a fenséges csodát. Igen, a csoda megközelíti a valóságot. Óh a valóság, milyen isteni lehet a valóságban, sajnos ezzel a primitív monitorral kell beérnem, mely alig tudja visszaadni a szépségét, a kisugárzó erejét. Bevallom a sokadik könnycseppet morzsolom el a szemem sarkában. Ugyanis megpillantva Őt (hiszen nem csak egy élettelen tárgy, szinte életre kel!), egy furcsa érzés kerített hatalmába. Isteni nyugalom és béke terjedt szét mellkasomban. A piros szín életre kelt és lobogni kezdett, behunytam a szemem és a lángok körbeöleltek. Egyből tudtam, hogy ez a tisztítótűz lesz, éreztem ahogy megtisztulok. Elszállt minden rossz belőlem. Csak a jó maradt. Minden ragyogó napsárgává változott eme csodás pillanatban. És beugrott: a bennem lévő nap, a lelkem új fényre gyulladt, immár megtisztulva. Lassan kinyitottam szemeimet. Körbenézve mindenhol a békét láttam. Minden kellemes narancsban pompázott. A belőlem áradó fény festette meg őket. Új ember lettem.
Na jó, nem. Egyébként kitaláltam, ebből fogok meggazdulni: festő keresztapámat beszervezem a hamisításba, muhaha.
Na jó, nem. Egyébként kitaláltam, ebből fogok meggazdulni: festő keresztapámat beszervezem a hamisításba, muhaha.