Ha valóban imádod a művészetet, akkor elég sajnálatos hogy csak eddig jutottál. Ha az "ilyet énis tudok" kijelentés egyáltalán megfogalmazódik benned, akkor ajánlom műveld még egy picit magad. Ahogy látom kiváncsi vagy, mit lehet ezen értékelni. Tarts akármekkora sznobnak de én most ezt neked elmagyarázom : )
A második világháború utáni művészetet gyakran jellemzi az absztrahálás. Ezt az akkori világ borzalmai idézték elő, a világban való csalódottság és az elundorodás arra késztette a művészeket, hogy szakítsanak mindennel ami evilághoz kötődik, így a figuralitás vagy az eddigi normák megtagadása ennek tökéletes kifejezése. Rothko a színeken keresztül akarta elérni a hatását a nézőben. Igaz hogy elég sajátos színszimbolikája volt és a képei ezen túl is komoly szellemi erőfeszítést igényelnek. Ezekkel a foltokkal egy emelkedett szellemiség atmoszféráját keresi, ezt próbálja átadni a nézőnek. Ehhez szakítania kellett az addigi művészettörténieti vagy egyetemes formákkal, azaz "megtisztította" saját művészetét a fizikai világtól. A színfoltok is ezért csak halovány foszlányok, nincsen egyiknek se konkrét éle vagy befoglaló formája. Minden szín mást sugall, egymással kombinálva pedig komplexebb eszméket próbálnak megfogalmazni. Bármennyire is "entellektüellnek" hangzik, de ha valaki helyesen közelíti meg a művet, akkor az beszáll a képbe, elszakadva a való világtól. És ez itt a lényeg, hogy minden gondod-bajod, evilági keserved magad mögött hagyva átkerülj egy tiszta, eszmei világba, ahová ezek a képek segítenek át. És ezt a másik világot Rothko teremti meg minden egyes képével.
Megnyugtatok mindenkit, depressziósan és szegényen halt meg önmaga által, és abból a 19,3 milliárd forintból nemcsak ő hanem kedves hozzátartozói sem látnak semmit, vagy legalább is nem sokat.
De nehogy félre érts, abban mindenki egyet ért veled, hogy ezeket a pénzeket művészetbe nem érdemes beleölni, emiatt nem vagy szűklátókörű. Abban viszont sajnos igen, hogy nem vagy képes befogadni az általad olyannyira imádott "művészetet". Ehhez (ahogy Szmirna is írta) műveltség kell. Ennek megszerzésében nem akadályoz meg senki. Végezetül pedig örülök, hogy belinkelted ezt a tehetséges utcai festőt. Valóban gyönyörűen fest, aranyból van a keze. De amit alkot az úgy kimeríti a giccs fogalmát, hogy azt már nem lehet fokozni. Naplemente, házikó, tópart, szomorú fűz. Futószalagon termeli a semmitmondóbbnál semmitmondóbb festményeket. Merít egy keveset a már bevállt témákból és papírra veti, de azt legalább páratlanul. De ennyi. Vannak ezek a műanyag pohárból századmásodpercek alatt várat építő világrekorderek. Bámulatos hogy milyen ügyesek de semmi értelme. Kábé ez az utcafestő is valahol itt járhat. Egy dolog hogy valaki milyen ügyesen bánik az ecsettel és az hogy valaki mi mindent tud megfogalmazni egy kép által. Ha már Leonárdót emlegeted, neki egyikel se volt problémája. És persze Rothko sem volt egy mihaszna művész ha a "hagyományos" festményeit nézzük.
A művészet befogadását ugyanúgy tanulni kell, mint az olvasást. Ha nem műveled magad, csak betűket vagy szótagokat fogsz csak tudni kiolvasni.
Sajnálom, hogy ezt így kellett megfogalmaznom, saját belátásaim szerint is némileg bunkó voltam, de ez van. Várom továbbra is cserébe érte a "sznobozást" és "entellektüellezést" és persze a negatív értékeléseket is : )
19,3 milliárd forint
A második világháború utáni művészetet gyakran jellemzi az absztrahálás. Ezt az akkori világ borzalmai idézték elő, a világban való csalódottság és az elundorodás arra késztette a művészeket, hogy szakítsanak mindennel ami evilághoz kötődik, így a figuralitás vagy az eddigi normák megtagadása ennek tökéletes kifejezése. Rothko a színeken keresztül akarta elérni a hatását a nézőben. Igaz hogy elég sajátos színszimbolikája volt és a képei ezen túl is komoly szellemi erőfeszítést igényelnek. Ezekkel a foltokkal egy emelkedett szellemiség atmoszféráját keresi, ezt próbálja átadni a nézőnek. Ehhez szakítania kellett az addigi művészettörténieti vagy egyetemes formákkal, azaz "megtisztította" saját művészetét a fizikai világtól. A színfoltok is ezért csak halovány foszlányok, nincsen egyiknek se konkrét éle vagy befoglaló formája. Minden szín mást sugall, egymással kombinálva pedig komplexebb eszméket próbálnak megfogalmazni. Bármennyire is "entellektüellnek" hangzik, de ha valaki helyesen közelíti meg a művet, akkor az beszáll a képbe, elszakadva a való világtól. És ez itt a lényeg, hogy minden gondod-bajod, evilági keserved magad mögött hagyva átkerülj egy tiszta, eszmei világba, ahová ezek a képek segítenek át. És ezt a másik világot Rothko teremti meg minden egyes képével.
Megnyugtatok mindenkit, depressziósan és szegényen halt meg önmaga által, és abból a 19,3 milliárd forintból nemcsak ő hanem kedves hozzátartozói sem látnak semmit, vagy legalább is nem sokat.
De nehogy félre érts, abban mindenki egyet ért veled, hogy ezeket a pénzeket művészetbe nem érdemes beleölni, emiatt nem vagy szűklátókörű. Abban viszont sajnos igen, hogy nem vagy képes befogadni az általad olyannyira imádott "művészetet". Ehhez (ahogy Szmirna is írta) műveltség kell. Ennek megszerzésében nem akadályoz meg senki. Végezetül pedig örülök, hogy belinkelted ezt a tehetséges utcai festőt. Valóban gyönyörűen fest, aranyból van a keze. De amit alkot az úgy kimeríti a giccs fogalmát, hogy azt már nem lehet fokozni. Naplemente, házikó, tópart, szomorú fűz. Futószalagon termeli a semmitmondóbbnál semmitmondóbb festményeket. Merít egy keveset a már bevállt témákból és papírra veti, de azt legalább páratlanul. De ennyi. Vannak ezek a műanyag pohárból századmásodpercek alatt várat építő világrekorderek. Bámulatos hogy milyen ügyesek de semmi értelme. Kábé ez az utcafestő is valahol itt járhat. Egy dolog hogy valaki milyen ügyesen bánik az ecsettel és az hogy valaki mi mindent tud megfogalmazni egy kép által. Ha már Leonárdót emlegeted, neki egyikel se volt problémája. És persze Rothko sem volt egy mihaszna művész ha a "hagyományos" festményeit nézzük.
A művészet befogadását ugyanúgy tanulni kell, mint az olvasást. Ha nem műveled magad, csak betűket vagy szótagokat fogsz csak tudni kiolvasni.
Sajnálom, hogy ezt így kellett megfogalmaznom, saját belátásaim szerint is némileg bunkó voltam, de ez van. Várom továbbra is cserébe érte a "sznobozást" és "entellektüellezést" és persze a negatív értékeléseket is : )