Nem kezdek vitába, mivel egyetértek veled. Persze mivel én sem éltem '47-ben, ennek tudata nélkül nekem sem mondana sokat a festmény, de hidd el, a kor embere és az a kör aki ebben élt tudta miről is van szó. Valójában minden csak a saját korában hiteles, a XX század óta pedig aztán főleg. De ha jóval a múltba tekintünk és nagy neveknél maradunk, például a Szent Anna harmadmagával is valószínű tele van olyan attribótumokkal, amelyeket ma csak utánajárva érhetünk meg, az akkoriak pedig közvetlenül érthették a művet. Ez ugyanúgy igaz a mára is. A mai művészetet gond nélkül befogadjuk, értjük de ezt a múltban vagy a távoli jövőben ugyanúgy magyarázni kellene. Az pedig csak ront a helyzeten, hogy a festészet haldoklik. Tán nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy halott. Semmi újat nem tud már nyújtani és sok más médium van már ami elnyomja és feledésbe meríti. De valóban az igazi művészet önmagában megállja a helyét magyarázat nélkül, de a mostani, kifáradt festészeti világban ez már nem rondít, ha valamit alá kell támasztani.
Az előző irományomban nem azt akartam mondani, hogy Rothko konkrétan a kor világháborús sérelmeit formálta festménybe, semmi ennyire konkrétat nem is akart megfogalmazni. Szimplán egy a mi világunknál magasabb eszmét és az abba való eljutást kísérelte meg létrehozni. És ehhez teljesen felesleges is a történelmi része. Nekem volt már hasonló katartikus élményem hasonló festmény által és oda nem kellett semmi magyarázat. Egyszerűen ha ráhangolódsz, megérted. És itt is téged idézve, a szubjektum sok mindent meghatároz, biztos vagyok benne, hogyha valaki más invesztálódna bele ugyanabba a képbe egy teljesen más élmnyről számolna be. Nem kell benne a konkrétat keresni. Erre értettem hogy tanulni kell a befogadást.
A "szűklátókörűség" problémáját pedig szögezzük le. Nem azt állítom, hogy aki ennek a műnek a befogadására képtelen az bigott. Nekem például hogy témánál maradjunk Kandinszkij művei abszolút semmitmondóak. Pedig belátom, van benne filozófia és érték de nekem akkor is egy NEM. De az, ha valaki meg se próbál tenni annak érdekében, hogy felfogjon egy művet és emiatt azt mondja, hogy ez SZAR és ez SEMMI és ilyet ő is tud, azt földhözragadtnak tartom. Mintha valaki végigolvasná, vagy inkább csak bele-bele olvasna Ionescu Kopasz énekesnőjébe és hanyagul kijelentené "ezek csak értelmetlen szavak egymás után, 5 éves unokaöcsém is különbül fogalmaz". Nem illik.
19,3 milliárd forint
Az előző irományomban nem azt akartam mondani, hogy Rothko konkrétan a kor világháborús sérelmeit formálta festménybe, semmi ennyire konkrétat nem is akart megfogalmazni. Szimplán egy a mi világunknál magasabb eszmét és az abba való eljutást kísérelte meg létrehozni. És ehhez teljesen felesleges is a történelmi része. Nekem volt már hasonló katartikus élményem hasonló festmény által és oda nem kellett semmi magyarázat. Egyszerűen ha ráhangolódsz, megérted. És itt is téged idézve, a szubjektum sok mindent meghatároz, biztos vagyok benne, hogyha valaki más invesztálódna bele ugyanabba a képbe egy teljesen más élmnyről számolna be. Nem kell benne a konkrétat keresni. Erre értettem hogy tanulni kell a befogadást.
A "szűklátókörűség" problémáját pedig szögezzük le. Nem azt állítom, hogy aki ennek a műnek a befogadására képtelen az bigott. Nekem például hogy témánál maradjunk Kandinszkij művei abszolút semmitmondóak. Pedig belátom, van benne filozófia és érték de nekem akkor is egy NEM. De az, ha valaki meg se próbál tenni annak érdekében, hogy felfogjon egy művet és emiatt azt mondja, hogy ez SZAR és ez SEMMI és ilyet ő is tud, azt földhözragadtnak tartom. Mintha valaki végigolvasná, vagy inkább csak bele-bele olvasna Ionescu Kopasz énekesnőjébe és hanyagul kijelentené "ezek csak értelmetlen szavak egymás után, 5 éves unokaöcsém is különbül fogalmaz". Nem illik.