Számomra két fajta művészet létezik. Az egyik az, mikor valaki sok munkáját beleölve megtanulja, hogyan kell akadémikusan, esztétikusan, szépen megfesteni valamit. Nagyon sok időt igényel és nagyon becsülendő, ha valaki egy magas szintet ér le benne. Mint az általad belinkelt lány is, fantasztius hogy ilyen fiatalon fotórealisztikusan rajzol. Le a kalappal előtte. De ez a fajta tudás még nem jelenti azt, hogy a műveiben van valami, ami beleférkőzik az ember lelkébe, katarzist nyújt. Szimplán csak gyöngyörködtet, ámulatba ejt, hogy valaki képes ilyenre.
És itt jön be a számomra ténylegesen "művészetnek" nevezett dolog. Az előzőektől függetlenül, bármilyen előképzettség nélkül ha valaki akár három foltból készít valamit, ami másnak többet jelent annál mint ami, akkor azt méltán nevezhetjük művésznek. Példának akár hozhatnánk a népművészetet. Falusi tehenészlányok a maguk egyszerű kobakjával költhetnek fejés közben egy olyan kis dalocskát, ami örökérvényű élményt okoz mondjuk épp neked. Meghat vagy megérint.
Nem azt mondom, hogy ez a kettő kizárja egymást. Becsülendő dolog, ha valakiben esetleg mindkettő megvan. De az egyik vagy másik hiánya ugyanúgy nem tesz senkit kevésbé művésszé. (Személy szerint nekem az akadémizmus kevésbé számít)
A művészet túl van értékelve. Mint ahogy Te is említetted ,,Nehogy már én is művész legyek, ha...". Dehogynem! Akár Te is művész lehetsz, ha azt a fekete csíkot és a vörös köröket úgy fested meg. Ez nem egy olyan embertől távoli dolog, ami csak kevésnke adatik meg. Bárki teheti. Csak sajnos mára már tényleg elfajult ez a kifejezés. Ezért kell nyitottnak lenni bármire, sosem tudhatod épp honnan ér egy új hatás. Lehetne itt még az idők végezetéig vitázni ezekről a problémákról, ha már ez az ókori görögök óta egy megoldatlan kérdés, nem pont mi leszünk azok, akik meghatározzák a művészet határait. Vagy ki tudja, bármi megeshet... : )
Az áráról pedig mégegyszer leírom, én sem adnék sem egy Rothkoért, sem egy Leonardoért 19,3 milliárd forintot. Ez a műkereskedők sara, nem a művészeké.
19,3 milliárd forint
És itt jön be a számomra ténylegesen "művészetnek" nevezett dolog. Az előzőektől függetlenül, bármilyen előképzettség nélkül ha valaki akár három foltból készít valamit, ami másnak többet jelent annál mint ami, akkor azt méltán nevezhetjük művésznek. Példának akár hozhatnánk a népművészetet. Falusi tehenészlányok a maguk egyszerű kobakjával költhetnek fejés közben egy olyan kis dalocskát, ami örökérvényű élményt okoz mondjuk épp neked. Meghat vagy megérint.
Nem azt mondom, hogy ez a kettő kizárja egymást. Becsülendő dolog, ha valakiben esetleg mindkettő megvan. De az egyik vagy másik hiánya ugyanúgy nem tesz senkit kevésbé művésszé. (Személy szerint nekem az akadémizmus kevésbé számít)
A művészet túl van értékelve. Mint ahogy Te is említetted ,,Nehogy már én is művész legyek, ha...". Dehogynem! Akár Te is művész lehetsz, ha azt a fekete csíkot és a vörös köröket úgy fested meg. Ez nem egy olyan embertől távoli dolog, ami csak kevésnke adatik meg. Bárki teheti. Csak sajnos mára már tényleg elfajult ez a kifejezés. Ezért kell nyitottnak lenni bármire, sosem tudhatod épp honnan ér egy új hatás. Lehetne itt még az idők végezetéig vitázni ezekről a problémákról, ha már ez az ókori görögök óta egy megoldatlan kérdés, nem pont mi leszünk azok, akik meghatározzák a művészet határait. Vagy ki tudja, bármi megeshet... : )
Az áráról pedig mégegyszer leírom, én sem adnék sem egy Rothkoért, sem egy Leonardoért 19,3 milliárd forintot. Ez a műkereskedők sara, nem a művészeké.