Évtizedeken át aprólékosan kidolgozott forgatókönyv szerint raboltak el újszülötteket apácák, papok és orvosok a spanyol kórházakban. A botrány tavalyi kipattanása óta szülők és gyerekek ezrei próbálják megtalálni egymást DNS-bankok segítségével. Becsléseik szerint 300 ezer gyereket vettek el a szüleitől.
Nem feltétlenül. A modern ontológia sem képes kizárni a szolipszista modellek lehetőségét, más szóval minden további nélkül elképzelhető, hogy amit valóságként fogok fel, valójában nem "valós", hanem a tudatom által kivetített, esetleg külső eredetű szimuláció. Az ilyen irányú diskurzusok és a tudományos tevékenységek szempontjából éppen ezért le kell fektetni az elő-felvetést, miszerint amit közösen valóságként tapasztalunk, az maga a valóság, s ez a valóság alkotja a diskurzus/kutatás végső határát.
"az, hogy a reális világ keretein belül ne lenne felfedezhető Isten vagy akár fikcionális lények: marhaság."
Egy szóval sem mondtam, hogy ne lenne felfedezhető, arra próbáltam utálni, hogy jelen tudásunk szerint olyannyira kicsi a valószínűsége isten és az egyéb fiktív lények létezésének, hogy nincs értelme kutatni őket, főként mert semmi sem utal a létezésükre, s a valóságot magyarázó modelljeinkhez sincs szükség olyan entitásra, aminek leírása az általunk istennek nevezett koncepciónak felelne meg.
"egy ötévesnek realitás a mikulás. és egy ötéves egyáltalán nem feltétlenül ostobább mint egy "felnőtt" aki "tudja", hogy "nincs"."
Attól függ, hogyan definiálod az ostobát. Számomra ostobának számít az, aki ostobaságokban hisz. Például, hogy a mikulás valóban létezik. Az ötéves mentsége a naivitás ("miért csapnának be?") és a tapasztalatlanság ("ki más hozná az ajándékokat?"), egy felnőtt istenhívőnek azonban nincs mentsége.
"alapvetően túl kevés a tudásunk és/vagy észlelőképességünk Isten "felfedezéséhez", bizonyításához."
Argumentum ad ignorantiam. Keress rá.
"ez viszont hogyan vezethet logikusan ahhoz az állításhoz, hogy akkor tagadni kell/lehet a létét"
1) Nem tagadtam a létét, csupán azt mondtam, hogy nagyon kicsi a valószínűsége. 2) Azzal, hogy valamiben vallásos értelemben nem hiszek, nem tagadom a létét.
"s nemcsak a mi realitásunkban hanem azon kívül is?"
Ezzel nem csak az én elő-felvetésemmel mész szembe, hanem lényegében lehetőséget nyitsz arra, hogy az istennek nevezett entitásod a mi realitásunkban nem is létezik, ergo nem megtalálható - mivel mindjárt nullára redukálod a létezési valószínűségét a mi valóságunkban. Mondhatnád, hogy hát igen, amott még létezhet, csak hát azt is véglegesen megkérdőjelezted, hogy bármilyen hatást gyakorolna a mi valóságunkra. Kétismeretlenes fals dichotómiát állítottál fel - Occham borotvája megvan?
"tehát ateistákra és teistákra egyaránt igaz ez, DE attól, hogy nem hisz (mert szintén keveset tud) valaki benne, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy Isten ne lenne."
Redundáns érvelés. Az aktuális és lehetséges tudás nem összemérhető, nem létezik olyan, hogy kevés tudás, hova tovább a tudás hiányából nem magyarázható valaminek az esetleges létezése. A zsiráfos levezetésed pedig totálisan okafogyott, ugyanis a zsiráf létezésére vannak bizonyítékok, kezdésképp maga a kibaszott zsiráf, istenre egyetlen bizonyíték nem sok, annyi sincs.
"de ez nem vonhatja maga után az isteni létezés tagadásának explicite vagy feltétles módban való kijelentését"
Hányszor kell még leírnom, hogy az ateista definíciója vallásra való tekintet nélkül minden nemű istenhitet elvet és kurvára semmi relációt nem határoz meg az istenhívőkkel kapcsolatban?
"mégis mi a hozzáadott érték az ateizmusban?"
Fals dichotómia, ismét. Az ateizmus önmagában nem határoz meg szociokulturális folyamatokat, ami által bármiféle érték mérlegre tehető lenne.
"hogyan lett kiszámolva, hogy "csekély"? és az "elhanyagolható" esély sem nulla..abszolút-érték nem-létezés = létezés."
Ctrl+v: "semmi sem utal a létezésükre (egyszarvú, isten), s a valóságot magyarázó modelljeinkhez sincs szükség olyan entitásra, aminek leírása az általunk istennek (egyszarvűnak) nevezett koncepciónak felelne meg."
"tehát Isten nem-létezése helyett Isten létezése mellett kellene kiállniuk például az agnosztikusoknak logikusan."
Mindenkinek a maga szubjektív magánügye, hogy miként definiálja ezen a ponton a saját álláspontját a kérdésben, de ha valaki végeredményében agnosztikusnak nevezi magát, s praktikusan egyenlőségjelet tesz minden fiktív lény közé a létezésük valószínűsége tekintetében, annak nem kurva mindegy hogy éppen az isten nevezetű kitalált lény esetleges létében hisz-e avagy sem? Végeredményében eljutottunk arra pontra, hogy elismered az istenlét csak és kizárólag egy végletes ontológiai relativizmus részeként bír jelentőséggel. Akkor meg már nem kurvára mindegy, hogy van-e isten? És ha ezt elfogadjuk, felmerül a kérdés: mi a fészkes faszért kellene hinni benne, hogy ha ennyire mindegy?
"éppenhogy az agnosztikusok nem mélyülnek el filozófiailag a témában, hanem megelégszenek azon egyszerű állításukkal, hogy "vagy van isten vagy nincs"."
A filozófiai elmélyülés eredménye az, hogy ha van isten, vagy nincs, kurvára mindegy hogy van-e, mivel nem számít.
"de a zsidó kommunisták azok."
Te most komolyan azt akarod beadni nekem, hogy kivétel nélkül minden magát kommunistának való zsidó ateista? Egyáltalán mit értesz zsidó alatt? Zsidó vallású embert? Zsidó vallású ateista - normális? Vagy zsidó vallásúak leszármozatta, aki ateista? Emez mit számít? Rasszista vagy?
"hogy zsidó kommunista vagy és kikéred magadnak külön-külön"
Nem kértem ki semmit, csak magam által szemléltettem, hogy a párhuzamod hülyeség volt. Az ominózus bekezdésemben pedig egy szóval sem írtam le a zsidó szót. Miért vetítesz?
"az ateizmus a szélsőbaloldaliakra jellemző"
...ééés ez a rasszizmussal egyenértékű logikai bukfenc, mint már említettem.
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Europe_No_Belief.png
2005-ös felmérés. Semmiféle párhuzam nem vonható a vallástalanok és a szélsőbaloldali pártokat, illetve eszméket támogatók száma között. A zsidózó, agitprop hülyeségekkel nem foglalkozok a továbbiakban. Az antiszemitizmus egyéni szoc-probléma.