Best of Izé

7sleeper és Ghavin elbeszéltek egymás mellett, pedig részben ugyanazt mondjátok.
Azért úgy érzem, hogy egy kis elvi tisztázásra szükség van:
Az ateista "tudja", hogy semmilyen isten nem létezik, a hívők pedig "tudják", hogy létezik az
az Isten vagy istenek, ami(k)ben ők hisznek.
Az agnosztikusok úgy vannak vele, hogy nem tudják eldönteni, léteznek-e istenek vagy sem,
szerintük az emberek kb semmit nem tudnak a kérdésről és valószínüleg soha nem is fognak jóval többet
megtudni róla, úgyhogy számukra 50-50 százalék esély van rá, hogy van isten.
(Halkan megjegyezném, hogy a legtöbb ember ebbe a kategóriába esik).

Amit hagyományosan politikai szélsőbalnak nevezünk, az igenis vallott és vall ateista nézeteket,
de amit tettek, nem azért tették, mert nem hittek istenben, azt az egyéb politikai, gazdasági és
világnézeti rendszerük miatt tették.
Alapvetően sem az ateizmus, sem a hit nem tesz jobbá vagy rosszabbá, ez alatt azonban csak a
középmezőnyt, az átlagembert értsétek, akik nem feketén-fehéren látják a világot és nem redukálnak le
mindent hit meg nemhit kérdésére. Ezeknek az embereknek az életében nem fog túlságosan speciális
helyet betölteni az ateizmus vagy a hit.
Ha megkérdezik, hogy szerinte miért fontos "jónak" lenni és mi is az a "jó" akkor világnézetének
megfelelően fog válaszolni, de nem ezzel a kérdéssel foglalkozik naphosszat.
A probléma a szélsőségesekkel van, nem ezekkel. Senkit nem érdekel, ha valaki eljárogat vasárnaponként
templomba, vagy otthon imádkozik, mint ahogy az sem érdekel senkit, ha ezeket nem teszi.
Tetszik vagy nem tetszik, a gond a vallással kezdődik, pontosabban a vallási szélsőségekkel.
A szélsőséges vallásos akarja az átlagembert mindenáron megtéríteni a saját hitének, a szélsőséges
vallásos akarja a hitetleneket vagy megtéríteni, vagy ha nem lehet, akkor elpusztítani, a szélsőséges
vallásos hisz el minden mesét és ő akarja a tudomány, az ésszerűség és az objektív gondolkodást eltörölni
az iskolákból és a saját meséit tannítatni, a szélsőséges vallásos követ el terrorcselekményeket és
szít gyűlöletet azok ellen, akiket ilyen vagy olyan okok miatt az ellenségeinek nevez ki.
Azt kell észrevenni, hogy ma már nincsenek "vallásos mérsékelt emberek". Ilyenek csak addig léteztek,
míg alig tudtunk valamit a világról. Ma a legáltalánosabb és legelfogadhatóbb "hit" az egyfajta agnoszticizmus.
Aki fölismeri a tudomány igazát és van annyi sütnivalója, hogy ne csak elhigyje, hanem konkrétan értse is
a tudományos elméletek legjavát, illetve tisztában legyen az egész tudományos gondolkodás mienségével,
az képtelen lesz hinni egy akármilyen, hagyományos istenben.
(Kutatások alapján egyébként a magasabb végzettségel rendelkezők jelentősen nagyobb arányban ateisták, mint szerényebb képességű társaik).
Úgyértem, hogy a legtöbben valami hasonlót fognak mondani: "A Biblia csak példázatok halmaza, a negyede sem történt meg és pláne
nem úgy, ahogy ott le van írva, bizonyos okok miatt a dogma bizonyos részét meghatározónak tartom életemben, bizonyos
tanításokat iránymutatónak tartok, mert ebben nőttem föl, kiskorom óta ebben szocializálódtam
(vagy valamiféle trauma miatt kapaszkodót kerestem), ezért hiszek VALAMILYEN Istenben,
aki ritkán, kifürkészhetetlen módokon avatkozik be a világ dolgaiba ha beavatkozik egyáltalán és
nem csak a halálunk UTÁN történik vele interakció, de legalábbis biztos, hogy nem pontosan ugyanolyan, mint
amilyennek a Bibliában le van írva, halálunk előtt sosem tudhatjuk meg az igazságot róla."

Kicsit hosszú és zavarom, de ha higgadtan végiggondoljátok, akkor szerintem ti is egyet fogtok abban érteni, hogy az átlagember ilyen.
A fogalmakkal és ezek meghatározásával vannak gondok, ugyanis "hagyományos" értelemben ezek az emberek nem lehetnek se zsidók, se muszlimok,
se keresztények, se semmik, mert sokzor alapvetéseket kérdőjeleznek meg, ergo, leginkább agnosztkusok.
A magukat vallásosoknak mondók 99%-a nem úgy lett vallásos, hogy felnőttként mérlegelte az ateizmus és a hit lehetőségeit,
még csak nem is úgy lettek vallásosak, hogy az isteni sugallat erre vezette őket, hanem egyszerűen azért mondják magukat vallásosnak,
mert kisebb vagy nagyobb mértékben ebben nőttek föl. Azért keresztény egy keresztény, mert a szülei esetleg már kiskorától fogva
magukkal ráncigálták a templomba, esetleg beíratták hittanra is, vagy elsőáldozó volt meg mindenféle vallási körökbe küldték,
ahol a papok vagy bárki, aki a foglalkozásokat irányította, a saját hitét sujkolta belé éveken vagy évtizedeken keresztül.
A későbbi években aztán családi helyzetétől, a kapott oktatás minőségétől és saját intelligenciájától függően gyakorlatilag agnosztikus lett belőle,
vagy ha már fiatalon is izgatták a hit és a világ kérdései és fölismerte az ellentmondásokat és a csúsztatásokat, akkor idővel ateista lett belőle,
ha pedig ő is, meg a szülei is, meg a környezete is butácskább, akkor vakon elhitt mindent.
Az iszlám világban annyi a különbség, hogy ott a hagyományok annyira mélyen és erőszakosan gyökereznek sok kérdésben és annyira erős
a kultúrális és társadalmi nyomás, hogy szociális öngyilkossággal érne föl az, ha valaki nyíltan hirdetné, hogy ateista, ha az
elképesztő nyomás és sujkolás után mégis képes fölismerni az igazságot.
Most mondhatná bárki, hogy "de ez már a 21. század!", a valóság az, hogy bármennyire is félnek bizonyos emberek a globalizáció hatásaitól,
azért még messze nem tartunk ott, hogy mondjuk a magyarországi vagy akármilyen más, európai állam szellemi állapotát és kultúráját
kivetíthessük mondjuk egy arab államra. Teljesen más kultúrák, olykor más fejlettségi szinten, ezért fordulhatnak elő barbárságok.
Gondoljatok csak arra, hogy mondjuk 60 évvel ezelőtt az USA-ban a fajok keveredését szinte törvény tiltotta, hatalmas társadalmi
tabu volt, a fajközi házasságokat a legtöbb államban egyenesen tiltották, a kevert gyermekeket sokszor még jobban lenézték, mint
mondjuk egy színnégert. Ma mi a helyzet? A normális emberek nem csinálnak belőle ügyet, de azért léteznek szélsőségesek, akik még mindig üvöltöznek miatta.
A melegekkel pontosan ugyanez a helyzet, de ott még egy átmeneti fázisnál tartunk, még sokan vannak, akik elítélik és úgy látják, hogy a másik tábor nem elég, hogy
eltűri, de még támogatja is. Majd az elkövetkező évtizedekben megtanuljuk azt is kezelni, és mérget vennék rá, hogy ugyanúgy nem fog teljesen feje tetejére állni a világ,
mint ahogy a fajkeveredéstől sem állt feje tetejére a világ.
Na a vallás az még messze nem tart itt, mivel sokkal mélyebben és régebben gyökerezik, a vallás mellett kiállók sokkal régebbi, vagyonosabb és nagyobb hatalmat
tartanak a kezükben, mint annak idején a keveredést ellenzők bármikor is. A vallás igyekszik alkalmazkodni, a tudomány előrehaladtával egyre inkább háttérbeszorul,
meglapul, keresi a minél apróbb réseket a tudáson, keresi a sötét foltokat ahol megkapaszkodhat még egy kicsit, mert itt komoly érdekek forognak ám kockán, komoly vagyonok vannak terítéken.
A buta embereket könnyű megvezetni, könnyű irányítani, manipulálni. Erre próbálnak építeni a politikusok és mindig is erre épített a vallás is, a megfélemlítésre és az irányításra.
Azt se felejtsük el, hogy a világon sehol nem kell az egyházaknak adózniuk, hatalmas arany palotáikban, arany trónjaikon ülve arany serlegükből iszogatva a vallási vezetőknek nem lehet
olyan rossz dolga. Ha hirtelen szembetalálnák magukat egy ateista világgal, ahol adót kéne fizetniük és ahol alig lenne pár ember, aki elhiszi a meséiket, akkor
igen hamar fölkopna az álluk, mert nem tudnák miből fönntartani magukat.
Visszakanyarodva pedig, a szélsőséges politikai ideoligák pontosan ezért vagy nagyon vallásellenesek, vagy nagyon vallásosak.
A szélsőbal beakarja tölteni a vallás szerepét, azt akarja, hogy az emberek csak benne higyejenek olyan eltökéltséggel, mint Istenben,
a világi hatalmon kívül akarja a vallás jelentette szellemi hatalmat is és pályázik az egyház pénzére is.

A szélsőjobb ugyanezt akarja, csak ők együttműködnek a vallással és a saját ideológiájukat beépítik a vallás dogmáiba,
a történelemre hivatkozva úgy próbálják magukat beállítani, mint akik a történelmi folyamatok által gerjesztett fejlődés egy lépcsőfokai,
akik a korábbi továbbvivői, első látszatra nem fenyegetik az embert egy teljesen új és ismeretlen világgal, mint a szélsőbaloldaliak,
de végső soron mindkét fél a totális testi-lelki-gazdasági hatalom megszerzését irányozták meg.

7sleeper pedig helyesen fogalmazott, a jó értékrendszerfüggő.
Egy elkötelezett náci a náci rendszeren belül számíthat jó pártkatonának, a náci álomvilágban lehet ő a tökéletes, törvénytisztelő poglár,
aki megvédi otthonát, nemzetét az azt megdönteni vágyoktól, az ellenségtől (ellenség a legjámborabb és legbecsületesebb demokrata is), viszont
egy ilyen ember attól még demokratikus szempontból végletesen rasszista, népirtó, tömeggyilkos hajlamú, szélsőségesen jogkorlátozó, stb. stb,
ugyanez a helyzet egy kommunistával is. Aki Észak-koreában a politikai vezetés szempontjából "jó" embernek számít, az az egyszerű észa-koreai nép
szemszögéből már nem biztos, hogy az, magyar szemszögből meg aztán végképp nem az. Egy muszlim terrorista is jó embernek számít a fanatikusok közt,
de az agnosztikus átlag és a többi ember legnagyobb ellensége. Igazából szerintem ez nyilvánvaló, úgyhogy erről kár vitát nyitni, aki
a társadalom nagy átalga (mondjuk 85%) szerint "jó ember" az jó attól függetlenül, hogy mellette ateista vagy hívő, nem a vallás megléte vagy hiánya
határozza meg alapvetően az életét. Az átlag által jónak ítélt emberek esetében tehát teljesen lényegtelen, hogy az illető vallásos-e vagy sem,
csak a szélsőségnél fontos ez. Amit be kell látni, az nem más, hogy (hagományos értelembe vett) szélsőséges ateista nem létezik!
Mit értek ez alatt? Azt számítom szélsőségesnek, aki ellenségének kiált ki gyakorlatilag mindenkit, aki nem osztja véleményét és világnézetét,
és mindent megteszt annak érdekében, hogy ezt az ellenséget eltüntesse (eltüntetés alatt alapvetően a likvidálásra gondolok).
A kommunisták és a nácik, vagy akármilyen szélsőséges elem a hatalma konszolidációjának kezdetén internálja illetve kivégzi ellenségeit.
Ez alapján tehát egy szélsőséges ateista kifejezetten a HÍVŐ EMBEREKET akarná megölni, politikai irányultságtól függetlenül.
Egy ateista kommunista első körben nem ölné meg hívő kommunista társát (lemerném fogadni, hogy ilyenek is voltak/vannak), csak a "külső" ellenség
megsemmisítése után kezdene bele a saját belső ellenzékének megtisztításához, hogy csak legközelebbi talpnyalói maradjanak meg. (Sztálini tisztogatások).
Mindezt politikai, hatalmi, gazdasági érdekek miatt tenné.
Egy szélsőséges ateistának tehát a hívő kommunistákra, a hívő fasisztákra, a hívő fideszesekre, a hívő demokratákra, a hívő szocialistákra, a hívő
liberálisokra, stb hívő MINDENKIRE vadásznia kellene. Kik a hagyományos szélsőséges vezetői? Politikusok és vallási vezetők.
Kik a "szélsőséges" ateisták vezetői? Tudósok. Richard Dawkins, Neil de Grasse Tyson, stb. Többé-kevésbé bevallottan ők is elakarják tüntetni a vallást és a
hívőket. De mit is mondanak, hogyan? Az oktatás színvonalának emelésével, tájékoztatással, fölvilágosítással, tudatosítással!
Ők azt vallják, hogy alapvető fontosságú a kritikus gondolkozás, hogy semmit ne fogadjunk el csak azért, mert ezt sujkolták belénk,
ezek az emberek mind a demokrácia, a pluralizmus, a béke, a sajtószabadság és a TUDÁS szószólói.
Tehát akkor vagy nem szélsőségesek, vagy a többi szélsőséghez képest ők abszolút jók.