Még kicsit az igazságosság témaköréhez: az általad példaként hozott első történetben szereplő esetet sem igazán lehet igazságos eljárásnak tekinteni. A történet ugye arról szól, hogy gúnyolódás miatt ölte meg Isten a gyerekeket. Ez még az Ószövetség "szemet szemért, fogat fogért" büntetési elvéhez képest is igencsak túlkapásnak tűnik (maximum nyelvkitépés járt volna érte), pláne nem fér bele egy megbocsájtó, szerető Isten képébe. (Azt most hagyjuk, hogy ezek a történetek minden bizonnyal egyrészt a kereszténység alapját képező, ősibb és szigorúbb közel-keleti vallások kegyetlenebb törvénykezésének a lenyomatai, illetve a Bibliát író (vagy azt megrendelő), vezető tisztségeket betöltő emberek elrettentő, népnevelő célzatú példázatai, amiken a vallási vezetők, prédikátorok később finomítottak, egyrészt a törvénykezés változása, másrészt a keresztény tanítások individuálisabb, nyugat-európai kultúrákban történő elterjedése miatt...)
Pszichológiai szempontból az is nagyon érdekes például, hogy a katasztrófák (pestisjárvány, háborúk, éhínség, stb.) sújtotta középkori Európa keresztény hitvilága hogyan változott meg az ókori őskeresztény tanításokhoz képest. Ekkor vált például népszerűvé, hogy pénzért, imádságért, szenvedésért cserébe meg lehet váltani a vétkeinket, került újból előtérbe a büntető, megtorló Isten képe, akit áldozatokkal kell kiengesztelni. A Pokoljárás misztériumára pedig a korabeli irodalomban és képzőművészetben is szépen találni példákat (pl. a Faust-sztori eredete, Dante Isteni színjátéka, illetve Hieronymus Bosch híres képei), hiszen értelemszerűen a földi pokol közepette ez érdekelte a legjobban az embereket. (Az Alvilágjárás egyébként már az ókori mondákban is szerepel, elég Orpheus és Eurydiké mondájára gondolni...) Szóval nincs új a Nap alatt. :)
"Ez nem tetszett pár angyalnak"
Ez a terminológia szerint csak akkor lehetséges, ha nekik is szabad akaratuk volt. Máskülönben nem dönthetnek maguk arról, hogy a "jót", vagy a "rosszat" választják. Ez a szabad akarat lényege. Az, hogy a bukott angyalok a Pokolba távozhattak (a sztori úgy van igazából, hogy letaszították őket, tehát ez nem önként történt), azt jelenti a te olvasatodban, hogy ugyanolyan szabadságuk is volt, mint az embereknek.
"Ezt nem egyszerűsítheted így le. Csak azok számára igaz ez, akikhez nem jut el az evangélium és a keresztség.
De nekünk szükségünk van az egyházra, neked is nekem is. Nálunk már nem enyhítő körülmény lenne hanem súlyosbító, hisz itt volt előttünk és nem éltünk vele."
Magyarán a tanítások szerint hiába egyenlő minden ember Isten szemében, a modern társadalomban élő emberek mégis más elbírálás alá esnek, más követelményeknek kell megfelelniük, mint pl. a vadászó-gyűjtögetőknek. Újabb ellentmondás. :)
Más kérdés: mi egyáltalán a lélek, ami megmenthető pl. a megbánás által? Kinek van lelke? Csak az embereknek? Miért? Egy kifejlett csimpánz pl. egy 6 éves gyerek értelmi és érzelmi szintjén áll. Neki sincs lelke? Vagy a 6 éves gyereknek még nincs? Megannyi kérdés, ami a tudomány, a vizsgálati módszereink fejlődésével vetődött fel, és eléggé sarokba szorítja a vallást, ami akkor alakult ki, amikor még sokkal kevesebb ismeretünk volt ezekről a dolgokról, de megpróbáltunk az akkori csekély tudásunk alapján világmagyarázó elméleteket gyártani. Az akkori ismereteinkkel ez összhangban volt, de a mostaniakkal már nem, mert azóta sokat mélyült a tudásunk. Ezért keveredik összetűzésbe az evolúciótannal is a vallás. Megértem, hogy a vallás számára visszalépést és presztízsveszteséget jelent, ha be kell ismernie, hogy a tanításainak egy része egyszerűen nem igaz. De azt gondolom, továbbra sem az új felfedezéseinket kell ezért elvetnünk, megtagadnunk azt, amit az elmúlt pár száz évben sikerült megtapasztalnunk, megértenünk. Ellenkező esetben az emberiség megragadt volna a középkori állapotokban.
Ne legyél ideges egyébként amiatt, hogy csak izzadságszagú válaszokat tudsz adni a felvetett kérdésekre, papokkal is beszélgettem már ezekről a témákról, és ők ugyanígy zavarban voltak. :)
Még kicsit az igazságosság témaköréhez: az általad példaként hozott első történetben szereplő esetet sem igazán lehet igazságos eljárásnak tekinteni. A történet ugye arról szól, hogy gúnyolódás miatt ölte meg Isten a gyerekeket. Ez még az Ószövetség "szemet szemért, fogat fogért" büntetési elvéhez képest is igencsak túlkapásnak tűnik (maximum nyelvkitépés járt volna érte), pláne nem fér bele egy megbocsájtó, szerető Isten képébe. (Azt most hagyjuk, hogy ezek a történetek minden bizonnyal egyrészt a kereszténység alapját képező, ősibb és szigorúbb közel-keleti vallások kegyetlenebb törvénykezésének a lenyomatai, illetve a Bibliát író (vagy azt megrendelő), vezető tisztségeket betöltő emberek elrettentő, népnevelő célzatú példázatai, amiken a vallási vezetők, prédikátorok később finomítottak, egyrészt a törvénykezés változása, másrészt a keresztény tanítások individuálisabb, nyugat-európai kultúrákban történő elterjedése miatt...)
Pszichológiai szempontból az is nagyon érdekes például, hogy a katasztrófák (pestisjárvány, háborúk, éhínség, stb.) sújtotta középkori Európa keresztény hitvilága hogyan változott meg az ókori őskeresztény tanításokhoz képest. Ekkor vált például népszerűvé, hogy pénzért, imádságért, szenvedésért cserébe meg lehet váltani a vétkeinket, került újból előtérbe a büntető, megtorló Isten képe, akit áldozatokkal kell kiengesztelni. A Pokoljárás misztériumára pedig a korabeli irodalomban és képzőművészetben is szépen találni példákat (pl. a Faust-sztori eredete, Dante Isteni színjátéka, illetve Hieronymus Bosch híres képei), hiszen értelemszerűen a földi pokol közepette ez érdekelte a legjobban az embereket. (Az Alvilágjárás egyébként már az ókori mondákban is szerepel, elég Orpheus és Eurydiké mondájára gondolni...) Szóval nincs új a Nap alatt. :)
"Ez nem tetszett pár angyalnak"
Ez a terminológia szerint csak akkor lehetséges, ha nekik is szabad akaratuk volt. Máskülönben nem dönthetnek maguk arról, hogy a "jót", vagy a "rosszat" választják. Ez a szabad akarat lényege. Az, hogy a bukott angyalok a Pokolba távozhattak (a sztori úgy van igazából, hogy letaszították őket, tehát ez nem önként történt), azt jelenti a te olvasatodban, hogy ugyanolyan szabadságuk is volt, mint az embereknek.
"Ezt nem egyszerűsítheted így le. Csak azok számára igaz ez, akikhez nem jut el az evangélium és a keresztség.
De nekünk szükségünk van az egyházra, neked is nekem is. Nálunk már nem enyhítő körülmény lenne hanem súlyosbító, hisz itt volt előttünk és nem éltünk vele."
Magyarán a tanítások szerint hiába egyenlő minden ember Isten szemében, a modern társadalomban élő emberek mégis más elbírálás alá esnek, más követelményeknek kell megfelelniük, mint pl. a vadászó-gyűjtögetőknek. Újabb ellentmondás. :)
Más kérdés: mi egyáltalán a lélek, ami megmenthető pl. a megbánás által? Kinek van lelke? Csak az embereknek? Miért? Egy kifejlett csimpánz pl. egy 6 éves gyerek értelmi és érzelmi szintjén áll. Neki sincs lelke? Vagy a 6 éves gyereknek még nincs? Megannyi kérdés, ami a tudomány, a vizsgálati módszereink fejlődésével vetődött fel, és eléggé sarokba szorítja a vallást, ami akkor alakult ki, amikor még sokkal kevesebb ismeretünk volt ezekről a dolgokról, de megpróbáltunk az akkori csekély tudásunk alapján világmagyarázó elméleteket gyártani. Az akkori ismereteinkkel ez összhangban volt, de a mostaniakkal már nem, mert azóta sokat mélyült a tudásunk. Ezért keveredik összetűzésbe az evolúciótannal is a vallás. Megértem, hogy a vallás számára visszalépést és presztízsveszteséget jelent, ha be kell ismernie, hogy a tanításainak egy része egyszerűen nem igaz. De azt gondolom, továbbra sem az új felfedezéseinket kell ezért elvetnünk, megtagadnunk azt, amit az elmúlt pár száz évben sikerült megtapasztalnunk, megértenünk. Ellenkező esetben az emberiség megragadt volna a középkori állapotokban.
Ne legyél ideges egyébként amiatt, hogy csak izzadságszagú válaszokat tudsz adni a felvetett kérdésekre, papokkal is beszélgettem már ezekről a témákról, és ők ugyanígy zavarban voltak. :)