"Azok a gyerekek viszont nem egy Átlag Pistát gúnyoltak ki, hanem azt aki a Legszentebb nevében jön, magát Isten küldöttét, ezáltal Istent."
Ebben én egyértelműen az önjelölt próféták öntömjénező hozzáállását látom tükröződni. A félreértések elkerülése végett: nem rád gondolok, hanem pl. azokra a klerikális tisztségviselőkre, akik olyanokat állítanak, hogy azért, mert ők Isten igéjét hirdetik, Isten képviselői (ugyan ki kérte őket erre...?), azért ugyanaz a tisztelet kell, hogy megillesse őket, ami egy istennek kijár... "Pöppet" beképzelt hozzáállás. Elég visszatetszést keltő dolog, ha bárki ki akarja kényszeríteni a tekintélyt...az vagy van valakinek, vagy nincs, vagy megérdemli a tiszteletet, vagy nem. A tetteivel, a hozzáállásával, az életével mutasson olyan példát, ami automatikusan tiszteletet, megbecsülést ébreszt az emberekben, ne arra hivatkozzon, hogy ő ilyen meg olyan feladatot lát el (sokszor kéretlenül), ezért "szent és sérthetetlen". (Belátom, ez nagyon kényelmes elgondolás a védett illető számára, csak nem helyes.)
"Gondolom a gyónásra célzol."
Nem a gyónásra célzok. A vallási szertartás általi megtisztulás nagyon ősi liturgikus elem. Az önostorozó, aszkéta szerzetesrendekre gondolok, az egyházi katonaságnak bűnbocsánat fejében felajánlott gyerekekre, pénzadományokra, stb. gondolok. Ezek mögött az az elképzelés állt, hogy a földi javakhoz hasonlóan az üdvözülést is meg lehet vásárolni (természetesen az "áru" fontosságához mérhető "áron"). Ezek tipikus középkori keresztény sajátosságok.
"Azt is kitárgyaltuk mi a kettő között a különbség."
Igen, csak közben ellentmondásba keveredtél. :) Mert azt írtad, hogy a bukott angyalok is maguk választották, s keresték fel a Poklot ahelyett, hogy Istent szolgálták volna. Magyarán ugyanolyan szabad akaratuk és szabadságuk volt, mint az embereknek a te felfogásod alapján. Mindegy, ez részletkérdés. A Biblia sem egyértelmű ebben, mert azt írja, hogy az angyaloknak nem volt szabad akaratuk, ennek ellenére Lucifer mégis fel tudott lázadni.
"erkölcsben hatalmas romlás következett be"
Ez amióta írott történelem létezik, minden korra jellemző, hogy a saját idejét a régmúlthoz képest értékvesztettnek éli meg. Már az ókori görögök is az aranykort siratták. :) Régen is ugyanúgy létezett emberi brutalitás, kegyetlenség, egymás kínzása, kihasználása, kizsigerelése, semmibe vétele, stb. (sőt), ugyanúgy lépten-nyomon megszegték az emberek a közösségi szabályokat, mert önzőnek lenni rövid távon jövedelmezőbb. A mai modern társadalom csak más, ennyi, nem rosszabb és nem jobb, ugyanúgy emberekből (ráadásul ugyanolyan típusúakból) áll, mint a régebbiek. Zsarnokok, meghunyászkodók, ügyeskedők, nagylelkűek, stb. mindig is voltak, vannak és lesznek.
"Hisz most nem tépkedi a medve szét azokat akik a prófétát gúnyolják"
Próbálj csak meg egy medvének prédikálni, téged fog széttépni...
A lélekkel kapcsolatban nem értünk egyet (mondjuk kezdjük azzal, hogy szerintem nincs olyan, hogy lélek, de ebbe inkább ne is menjünk bele).
"A lélek ott kezdődik, hogy valaki vagyok és nem valami."
A csimpánz, az elefánt, a delfin, a kutya, de még a nagytestű papagájok egyedei is tudják, hogy ők valakik, van énképük. :) Az, hogy neked tárgynak tűnik egy állat, mert nem hasonlít rád, attól még nem biztos, hogy valójában az. :) (Az állatok kizárása a lélekkel rendelkező élőlények köréből egyébként megint a régebbi társadalmak felfogására vezethető vissza, hiszen ők valóban vagyontárgyként, élelemként, esetleg károkozó természeti erőként tekintettek csak az állatokra. A tudomány azonban ebben a kérdésben is fejlődött. :))
Ebben én egyértelműen az önjelölt próféták öntömjénező hozzáállását látom tükröződni. A félreértések elkerülése végett: nem rád gondolok, hanem pl. azokra a klerikális tisztségviselőkre, akik olyanokat állítanak, hogy azért, mert ők Isten igéjét hirdetik, Isten képviselői (ugyan ki kérte őket erre...?), azért ugyanaz a tisztelet kell, hogy megillesse őket, ami egy istennek kijár... "Pöppet" beképzelt hozzáállás. Elég visszatetszést keltő dolog, ha bárki ki akarja kényszeríteni a tekintélyt...az vagy van valakinek, vagy nincs, vagy megérdemli a tiszteletet, vagy nem. A tetteivel, a hozzáállásával, az életével mutasson olyan példát, ami automatikusan tiszteletet, megbecsülést ébreszt az emberekben, ne arra hivatkozzon, hogy ő ilyen meg olyan feladatot lát el (sokszor kéretlenül), ezért "szent és sérthetetlen". (Belátom, ez nagyon kényelmes elgondolás a védett illető számára, csak nem helyes.)
"Gondolom a gyónásra célzol."
Nem a gyónásra célzok. A vallási szertartás általi megtisztulás nagyon ősi liturgikus elem. Az önostorozó, aszkéta szerzetesrendekre gondolok, az egyházi katonaságnak bűnbocsánat fejében felajánlott gyerekekre, pénzadományokra, stb. gondolok. Ezek mögött az az elképzelés állt, hogy a földi javakhoz hasonlóan az üdvözülést is meg lehet vásárolni (természetesen az "áru" fontosságához mérhető "áron"). Ezek tipikus középkori keresztény sajátosságok.
"Azt is kitárgyaltuk mi a kettő között a különbség."
Igen, csak közben ellentmondásba keveredtél. :) Mert azt írtad, hogy a bukott angyalok is maguk választották, s keresték fel a Poklot ahelyett, hogy Istent szolgálták volna. Magyarán ugyanolyan szabad akaratuk és szabadságuk volt, mint az embereknek a te felfogásod alapján. Mindegy, ez részletkérdés. A Biblia sem egyértelmű ebben, mert azt írja, hogy az angyaloknak nem volt szabad akaratuk, ennek ellenére Lucifer mégis fel tudott lázadni.
"erkölcsben hatalmas romlás következett be"
Ez amióta írott történelem létezik, minden korra jellemző, hogy a saját idejét a régmúlthoz képest értékvesztettnek éli meg. Már az ókori görögök is az aranykort siratták. :) Régen is ugyanúgy létezett emberi brutalitás, kegyetlenség, egymás kínzása, kihasználása, kizsigerelése, semmibe vétele, stb. (sőt), ugyanúgy lépten-nyomon megszegték az emberek a közösségi szabályokat, mert önzőnek lenni rövid távon jövedelmezőbb. A mai modern társadalom csak más, ennyi, nem rosszabb és nem jobb, ugyanúgy emberekből (ráadásul ugyanolyan típusúakból) áll, mint a régebbiek. Zsarnokok, meghunyászkodók, ügyeskedők, nagylelkűek, stb. mindig is voltak, vannak és lesznek.
"Hisz most nem tépkedi a medve szét azokat akik a prófétát gúnyolják"
Próbálj csak meg egy medvének prédikálni, téged fog széttépni...
A lélekkel kapcsolatban nem értünk egyet (mondjuk kezdjük azzal, hogy szerintem nincs olyan, hogy lélek, de ebbe inkább ne is menjünk bele).
"A lélek ott kezdődik, hogy valaki vagyok és nem valami."
A csimpánz, az elefánt, a delfin, a kutya, de még a nagytestű papagájok egyedei is tudják, hogy ők valakik, van énképük. :) Az, hogy neked tárgynak tűnik egy állat, mert nem hasonlít rád, attól még nem biztos, hogy valójában az. :) (Az állatok kizárása a lélekkel rendelkező élőlények köréből egyébként megint a régebbi társadalmak felfogására vezethető vissza, hiszen ők valóban vagyontárgyként, élelemként, esetleg károkozó természeti erőként tekintettek csak az állatokra. A tudomány azonban ebben a kérdésben is fejlődött. :))