Eszem ágában sincs téged kiábrándítani a drága kis hitedből.
De azért megsúgom neked szerényen, hogy az ember is beleesik mindig az olyan csapdába, amibe már előtte más emberek beleestek. Sőt, elköveti ugyanazokat a hibákat, amiket már más emberek elkövettek, még akkor is, ha tud az esetről. Sőt, azt a hibát is elköveti, amit ő maga már korábban elkövetett. Szóval nem nyert hangszórót. ;)
Az állatok feltalálóképességéről pedig csak egy aprócska videó: http://www.youtube.com/watch?v=oxDZW4k8tCY
(Az első perc után jön az érdekesség ... már ha egyáltalán megnézed addig a videót, bár mivel ellenkezik a hiteddel a benne lévő rész, ezért esélyes, hogy inkább a hookba dugod a buksid és pillantást sem vetsz majd rá.)
A kardszárnyú delfinek rájöttek, hogy a fókát nem tudják leszedni csak úgy a jégtábláról. Pláne nem egyedül. Nem tudják megdönteni annyira, hogy leessen róla a fóka. Ezért miután egy darabig köröztek körülötte, azt követően együttes erővel hullámot keltettek, ami lesodorta a fókát a jégtábláról. Pluszbónusz: először csak 1 delfin kelt hullámot, de az nem elég hozzá. Emiatt a következő próbálkozásnál már hárman csinálják - látják a társuk jó ötletét, és felismerik, hogy itt együtt kell csinálniuk a hullámkeltést. Ergo bizony tudják a különbséget az 1 és a 3 között. Tudják, hogy melyik a több. Extrabónusz: ezt követően visszarakják a fókát a jégtáblára, hogy a delfinborjak is újra játszahhák, megtanulják.
Ez nem ösztön. Ez nyilvánvaló problémamegoldás. Olyan, mint az emberé.
Ha ösztönös lett volna, akkor egyből a hullámkeltéssel kezdenek és egyből többen. De nem azzal kezdtek, először csak lökdösték, köröztek körülötte. Később jöttek csak rá az új megoldásra.
És ami az érdekes, az az, hogy rájöttek, hogy ezt is fejleszteni kell. Mert ugyan 1 delfinnel is majdnem működőképes volt a módszer, de 3 kellett a teljes sikerhez. Rá kellett jönniük, hogy többen kell csinálni a hullámkeltést egyszerre. Ehhez tudni kel a különbséget az 1 és a 3 között, és ugye problémát kell megoldani.
Ez bizony színtiszta problémamegoldás volt, ha tetszik neked, ha nem. Ráadásul kiegészült egy egész jó kis csapatmunkával (ami meg ugye - már csak a látott megoldás jellegéből adódóan is - kommunikációt feltételez közöttük), megfejelve a számok hozzávetőleges ismeretével.
Szóval csókoltatlak a kardszárnyú delfinek nevében is. Nekik nyilván több eszük van, mint neked. ;)
De azért megsúgom neked szerényen, hogy az ember is beleesik mindig az olyan csapdába, amibe már előtte más emberek beleestek. Sőt, elköveti ugyanazokat a hibákat, amiket már más emberek elkövettek, még akkor is, ha tud az esetről. Sőt, azt a hibát is elköveti, amit ő maga már korábban elkövetett. Szóval nem nyert hangszórót. ;)
Az állatok feltalálóképességéről pedig csak egy aprócska videó:
http://www.youtube.com/watch?v=oxDZW4k8tCY
(Az első perc után jön az érdekesség ... már ha egyáltalán megnézed addig a videót, bár mivel ellenkezik a hiteddel a benne lévő rész, ezért esélyes, hogy inkább a hookba dugod a buksid és pillantást sem vetsz majd rá.)
A kardszárnyú delfinek rájöttek, hogy a fókát nem tudják leszedni csak úgy a jégtábláról. Pláne nem egyedül. Nem tudják megdönteni annyira, hogy leessen róla a fóka. Ezért miután egy darabig köröztek körülötte, azt követően együttes erővel hullámot keltettek, ami lesodorta a fókát a jégtábláról. Pluszbónusz: először csak 1 delfin kelt hullámot, de az nem elég hozzá. Emiatt a következő próbálkozásnál már hárman csinálják - látják a társuk jó ötletét, és felismerik, hogy itt együtt kell csinálniuk a hullámkeltést. Ergo bizony tudják a különbséget az 1 és a 3 között. Tudják, hogy melyik a több. Extrabónusz: ezt követően visszarakják a fókát a jégtáblára, hogy a delfinborjak is újra játszahhák, megtanulják.
Ez nem ösztön. Ez nyilvánvaló problémamegoldás. Olyan, mint az emberé.
Ha ösztönös lett volna, akkor egyből a hullámkeltéssel kezdenek és egyből többen. De nem azzal kezdtek, először csak lökdösték, köröztek körülötte. Később jöttek csak rá az új megoldásra.
És ami az érdekes, az az, hogy rájöttek, hogy ezt is fejleszteni kell. Mert ugyan 1 delfinnel is majdnem működőképes volt a módszer, de 3 kellett a teljes sikerhez. Rá kellett jönniük, hogy többen kell csinálni a hullámkeltést egyszerre. Ehhez tudni kel a különbséget az 1 és a 3 között, és ugye problémát kell megoldani.
Ez bizony színtiszta problémamegoldás volt, ha tetszik neked, ha nem. Ráadásul kiegészült egy egész jó kis csapatmunkával (ami meg ugye - már csak a látott megoldás jellegéből adódóan is - kommunikációt feltételez közöttük), megfejelve a számok hozzávetőleges ismeretével.
Szóval csókoltatlak a kardszárnyú delfinek nevében is. Nekik nyilván több eszük van, mint neked. ;)