Csak pár gondolat, mindenki azt kezd vele, amit akar. Lehet, hogy hosszú lesz, ezért már most elnézést kérek!
Nem tudom, hogy azok, akik annyira védelmükbe veszik a Bibliát tudnak-e róla, hogy ez a mű emberi alkotás - mind az Ószövetség, mind az Újszövetség része. (Amúgy a biblia szó maga "könyvet" jelent.) Az Ószövetség effektíve a zsidóság történetét és hitértelmezését írja le, amiket rabbik szerkesztettek, toldoztak-foldoztak folyamatosan az évezredek alatt. Az Újszövetség Jézus életéről szól, amit az evangéliumokból, illetve az apostolok elbeszéléseiből tudunk. Mind a két részben vannak eltérések, néhol ellentmondások is, egyik rabbi így fogalmazza meg ugyanazt a dolgot, a másik úgy, illetve az apostolok beszámolói között is vannak eltérések, sőt, van, aki egy bizonyos eseményt egyáltalán nem is említ. És itt jön a legnagyobb furcsaság: az, hogy a mai Keresztény Biblia az Ószövetséggel és az Újszövetséggel úgy néz ki, ahogy, az annak köszönhető, hogy anno a XVI. században a trent-i zsinaton döntötték el, hogy mely írások kerülhetnek bele a Bibliába (ez lettek a Kánonok), és mik nem kerülhetnek bele (ezeket hívjuk Apokrifnak). Nem isten, Isten szólt, nem biztos források, hanem emberek, papok döntöttek arról, mi marad, mi megy. Jó példa erre az is, hogy az 1950-es években felfedezett Holt-tengeri tekercsek tulajdonképpen a legelső létező Biblia, amiről tudunk, valamikor K.u. 150 évvel keletkezett, és olyan elemeket is tartalmaz, amik most nincsenek benne a jelenlegi Bibliában. Arról már nem is beszélve, hogy az eredeti zsidó Bibliát (Ószövetség!) héberről fordították ógörögre, és csak aztán latinra. A mai történeti tudósok már tudják, hogy akkor rengetek fordítási és számolási hiba van benne, többek között az is, hogy az eredeti szöveg és a Vulgáta között (ez a latin fordítás neve) 300 évnyi eltérés van. Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy bár a Biblia fontos, hiszen a történelem egy nagyon fontos darabja, és mindenkinek illene megismerni tanulmányai során, nem szabadna másképpen kezelni, mint egy fantasztikus irodalmi művet. Én a Bibliát nagyon szeretem, többször is olvastam, a történetek benne tanulságosak, szépek, a kedvencem mindig Sámson története volt. De én bennem ez az Iliász, az Odüsszeia, a Canterbury mesék, a Don Quijote, vagy a Gulliver utazásai közé sorolandó - és még folytathatnám a sort.
Megy a vita itt az ateisták meg az istenhívők között. Egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet: ne keverjük össze a vallást a hittel. Ugyanis hite mindenkinek van, legalábbis kellene, hogy legyen; a hit ugyanis nem arról "szól", hogy valami elvont, vagy transzcendens feljebb valóban hiszek, hanem azt, hogy (meg)ismerem magam, tudom a képességeimet, és a korlátaimat, vannak terveim az életben, szembe merek nézni az érzelmeimmel, teljes életet tudok élni, és legfőképpen próbálkozok és gondolkodok, mindig törekszek a fejlődésre. Nincs erősebb hit annál, mint mikor az ember hisz önmagában - az önmagunkba vetett hit mozdítja előre a dolgokat a világban, ez sosem volt még eddig máshogy! A vallás ezzel szemben manipulál, és megmondja, hogy miben higgy, és hogyan élj, hogyan érezz: az embert szolgának állítja be, alantas lénynek, egy bűnös léleknek, akinek a földi léte csak egy állomás, amit így vagy úgy, de ki kell bírni valahogy, és ebben az életben nyomorogni kell, plusz emellett millió és millió korlátozó parancsnak engedelmeskedni, aztán majd halálunk után, ha szerencsénk van, jön a megváltás, a jólét, a Mennyország, a Nirvana, a Valhalla, és ki tudja még hány neve van a különböző vallásokban - miközben valami, az emberi elme által felfoghatatlan (és leginkább megismerhetetlen, és bebizonyíthatatlan) felsőbbrendű entitást helyez a középpontba, aki kénye-kedve szerint játszik az emberekkel, de nekünk feltétel nélkül imádnunk, és szeretnünk kell őt. Az a baj manapság, hogy az embereknek nem hitük van, hanem vallásuk... :/ És ez tönkreteszi az embert... Én jómagam nem vagyok ateista. Én azt gondolom, úgy hiszem(!), hogy van valami nagyobb, több nálunk. Ez nem isten, Isten, vagy istenek. Valami. Valaki. Viszont azt is gondolom, hogy ez nem olyan, mint amilyeneket a vallások leírnak nekünk. Ha jobban belegondolunk, az ősszes(!) vallás isten emberi: negatív és pozitív érzelmei vannak, jutalmaz és büntet, mindenható, akit fel nem foghatunk emberi elmével, mégis nyilatkozunk róla, a szándékairól és cselekedeteiről beszélünk. Ha van isten, Isten, az biztos nem olyan, mint, ahogyan a vallások bemutatják őt. Én mindenesetre nyitott szemmel járok, és se attól nem fogok "kiborulni", ha egyszer bebizonyítják, hogy nincs isten, Isten, de attól sem, ha egyszer csak megmutatja magát nekünk. Bár, ha engem kérdeztek, egyik sem fog soha megtörténni, egy egyszerű oknál fogva: egy ilyen hatalmas entitást a mi agyunk nem képes felfogni, így se megcáfolni, se bizonyítani nem fogjuk tudni soha sem a létét... vagy a nem-létét.
És még a végére egy gondolat, remélem magára ismer az illető. Ha nem, segítek, Kedves nagydee: jó lenne, ha nem állítanád párhuzamba az állatok ösztönön alapuló viselkedését az emberek tudatos, kvázi mesterségesen alkotott társadalmával. Nagyon(!!!) sokat kell még tanulnod ebben a témában, de addig se irkálj ide butaságokat, pláne ne fél-igazságokat! Csak egy példa: "...nekik vannak természetes ellenségeik..." - nos, ez a csúcsragadozókra pont nem igaz, pl. oroszlán, korokodil, cápa, orka, és még sorolhatnám. És ez csak egy kiragadott példa arról, mennyire is hiányosak az ismereteid.
Nem tudom, hogy azok, akik annyira védelmükbe veszik a Bibliát tudnak-e róla, hogy ez a mű emberi alkotás - mind az Ószövetség, mind az Újszövetség része. (Amúgy a biblia szó maga "könyvet" jelent.) Az Ószövetség effektíve a zsidóság történetét és hitértelmezését írja le, amiket rabbik szerkesztettek, toldoztak-foldoztak folyamatosan az évezredek alatt. Az Újszövetség Jézus életéről szól, amit az evangéliumokból, illetve az apostolok elbeszéléseiből tudunk. Mind a két részben vannak eltérések, néhol ellentmondások is, egyik rabbi így fogalmazza meg ugyanazt a dolgot, a másik úgy, illetve az apostolok beszámolói között is vannak eltérések, sőt, van, aki egy bizonyos eseményt egyáltalán nem is említ. És itt jön a legnagyobb furcsaság: az, hogy a mai Keresztény Biblia az Ószövetséggel és az Újszövetséggel úgy néz ki, ahogy, az annak köszönhető, hogy anno a XVI. században a trent-i zsinaton döntötték el, hogy mely írások kerülhetnek bele a Bibliába (ez lettek a Kánonok), és mik nem kerülhetnek bele (ezeket hívjuk Apokrifnak). Nem isten, Isten szólt, nem biztos források, hanem emberek, papok döntöttek arról, mi marad, mi megy. Jó példa erre az is, hogy az 1950-es években felfedezett Holt-tengeri tekercsek tulajdonképpen a legelső létező Biblia, amiről tudunk, valamikor K.u. 150 évvel keletkezett, és olyan elemeket is tartalmaz, amik most nincsenek benne a jelenlegi Bibliában. Arról már nem is beszélve, hogy az eredeti zsidó Bibliát (Ószövetség!) héberről fordították ógörögre, és csak aztán latinra. A mai történeti tudósok már tudják, hogy akkor rengetek fordítási és számolási hiba van benne, többek között az is, hogy az eredeti szöveg és a Vulgáta között (ez a latin fordítás neve) 300 évnyi eltérés van. Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy bár a Biblia fontos, hiszen a történelem egy nagyon fontos darabja, és mindenkinek illene megismerni tanulmányai során, nem szabadna másképpen kezelni, mint egy fantasztikus irodalmi művet. Én a Bibliát nagyon szeretem, többször is olvastam, a történetek benne tanulságosak, szépek, a kedvencem mindig Sámson története volt. De én bennem ez az Iliász, az Odüsszeia, a Canterbury mesék, a Don Quijote, vagy a Gulliver utazásai közé sorolandó - és még folytathatnám a sort.
Megy a vita itt az ateisták meg az istenhívők között. Egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet: ne keverjük össze a vallást a hittel. Ugyanis hite mindenkinek van, legalábbis kellene, hogy legyen; a hit ugyanis nem arról "szól", hogy valami elvont, vagy transzcendens feljebb valóban hiszek, hanem azt, hogy (meg)ismerem magam, tudom a képességeimet, és a korlátaimat, vannak terveim az életben, szembe merek nézni az érzelmeimmel, teljes életet tudok élni, és legfőképpen próbálkozok és gondolkodok, mindig törekszek a fejlődésre. Nincs erősebb hit annál, mint mikor az ember hisz önmagában - az önmagunkba vetett hit mozdítja előre a dolgokat a világban, ez sosem volt még eddig máshogy! A vallás ezzel szemben manipulál, és megmondja, hogy miben higgy, és hogyan élj, hogyan érezz: az embert szolgának állítja be, alantas lénynek, egy bűnös léleknek, akinek a földi léte csak egy állomás, amit így vagy úgy, de ki kell bírni valahogy, és ebben az életben nyomorogni kell, plusz emellett millió és millió korlátozó parancsnak engedelmeskedni, aztán majd halálunk után, ha szerencsénk van, jön a megváltás, a jólét, a Mennyország, a Nirvana, a Valhalla, és ki tudja még hány neve van a különböző vallásokban - miközben valami, az emberi elme által felfoghatatlan (és leginkább megismerhetetlen, és bebizonyíthatatlan) felsőbbrendű entitást helyez a középpontba, aki kénye-kedve szerint játszik az emberekkel, de nekünk feltétel nélkül imádnunk, és szeretnünk kell őt. Az a baj manapság, hogy az embereknek nem hitük van, hanem vallásuk... :/ És ez tönkreteszi az embert... Én jómagam nem vagyok ateista. Én azt gondolom, úgy hiszem(!), hogy van valami nagyobb, több nálunk. Ez nem isten, Isten, vagy istenek. Valami. Valaki. Viszont azt is gondolom, hogy ez nem olyan, mint amilyeneket a vallások leírnak nekünk. Ha jobban belegondolunk, az ősszes(!) vallás isten emberi: negatív és pozitív érzelmei vannak, jutalmaz és büntet, mindenható, akit fel nem foghatunk emberi elmével, mégis nyilatkozunk róla, a szándékairól és cselekedeteiről beszélünk. Ha van isten, Isten, az biztos nem olyan, mint, ahogyan a vallások bemutatják őt. Én mindenesetre nyitott szemmel járok, és se attól nem fogok "kiborulni", ha egyszer bebizonyítják, hogy nincs isten, Isten, de attól sem, ha egyszer csak megmutatja magát nekünk. Bár, ha engem kérdeztek, egyik sem fog soha megtörténni, egy egyszerű oknál fogva: egy ilyen hatalmas entitást a mi agyunk nem képes felfogni, így se megcáfolni, se bizonyítani nem fogjuk tudni soha sem a létét... vagy a nem-létét.
És még a végére egy gondolat, remélem magára ismer az illető. Ha nem, segítek, Kedves nagydee: jó lenne, ha nem állítanád párhuzamba az állatok ösztönön alapuló viselkedését az emberek tudatos, kvázi mesterségesen alkotott társadalmával. Nagyon(!!!) sokat kell még tanulnod ebben a témában, de addig se irkálj ide butaságokat, pláne ne fél-igazságokat! Csak egy példa: "...nekik vannak természetes ellenségeik..." - nos, ez a csúcsragadozókra pont nem igaz, pl. oroszlán, korokodil, cápa, orka, és még sorolhatnám. És ez csak egy kiragadott példa arról, mennyire is hiányosak az ismereteid.
Ismét bocs, hogy hosszúra sikerült! :)