Olvasgattam a fórumot, és bár én egy pici homokszem vagyok a nagyvilágban, de leírom, amit gondolok.
Sok olyan kommenttel találkoztam, amellyel egyet értek részben. A vallásnak nagyon sokszor az emberek csak a rossz oldalát nézik függetlenűl attól, hogy valaki hívő vagy nem. Aláírom, hogy sok olyan ember volt és van a nagyvilágban, aki az embereket a hitén keresztül akarja becsapni. De működhetne ez másképp is. Beszélhetünk a parancsolatokról, meg a sok törvényről, amelyet nem tud egy ember sem megtartani, de nem ez a lényege a dolgoknak. Én inkább azt mondom, hogy egyfajta összetartó erőnek kellene lenni a vallásnak. Gondoljunk csak bele azoknak az életébe, akik egész héten dolgoznak, és az emberi kapcsolataik eléggé sekélyesek. Egy gyülekezetben pedig találhat olyan embereket, akikkel megoszthatja gondjait, örömeit, bánatait. Sokan nem teszik. Ülnek otthon a tv előtt, vagy gép előtt aztán megsavanyodnak, persze sok kivétel is van, de akik nehezen nyílnak meg, nehezen barátkoznak, azok számára egy lehetőség. Meg kell próbálni az embereket rádöbbenteni arra, hogy sokkal több van bennük, mint gondolnák, csak a társadalom elfojtja bennük, és ezt én is tapasztalom sokszor, egyfajta bíztatást kell adni a másiknak, hogy amit csinál azt igenis kitartóan csinálja, és próbálja meg picit pozitívabban élni az életét. Emellett nagyon sok rituálé van, amelyek feleslegesek, de a bizalom a hit szerintem csak segít az embernek. Számomra mindegy, hogy valaki hívő, vagy nem, az is mindegy, hogy melyik vallásba tartozik, mert ha segíteni tudok neki, akár egy beszélgetéssel is, akkor segítek, megpróbálok akibe csak lehet lelket önteni, és megmutatni azt, hogy vannak kapaszkodók, amik lehet hogy nem látszanak, de jelen vannak az életünkben, még akkor is, ha nem vesszük észre.
Sok olyan kommenttel találkoztam, amellyel egyet értek részben. A vallásnak nagyon sokszor az emberek csak a rossz oldalát nézik függetlenűl attól, hogy valaki hívő vagy nem. Aláírom, hogy sok olyan ember volt és van a nagyvilágban, aki az embereket a hitén keresztül akarja becsapni. De működhetne ez másképp is. Beszélhetünk a parancsolatokról, meg a sok törvényről, amelyet nem tud egy ember sem megtartani, de nem ez a lényege a dolgoknak. Én inkább azt mondom, hogy egyfajta összetartó erőnek kellene lenni a vallásnak. Gondoljunk csak bele azoknak az életébe, akik egész héten dolgoznak, és az emberi kapcsolataik eléggé sekélyesek. Egy gyülekezetben pedig találhat olyan embereket, akikkel megoszthatja gondjait, örömeit, bánatait. Sokan nem teszik. Ülnek otthon a tv előtt, vagy gép előtt aztán megsavanyodnak, persze sok kivétel is van, de akik nehezen nyílnak meg, nehezen barátkoznak, azok számára egy lehetőség. Meg kell próbálni az embereket rádöbbenteni arra, hogy sokkal több van bennük, mint gondolnák, csak a társadalom elfojtja bennük, és ezt én is tapasztalom sokszor, egyfajta bíztatást kell adni a másiknak, hogy amit csinál azt igenis kitartóan csinálja, és próbálja meg picit pozitívabban élni az életét. Emellett nagyon sok rituálé van, amelyek feleslegesek, de a bizalom a hit szerintem csak segít az embernek. Számomra mindegy, hogy valaki hívő, vagy nem, az is mindegy, hogy melyik vallásba tartozik, mert ha segíteni tudok neki, akár egy beszélgetéssel is, akkor segítek, megpróbálok akibe csak lehet lelket önteni, és megmutatni azt, hogy vannak kapaszkodók, amik lehet hogy nem látszanak, de jelen vannak az életünkben, még akkor is, ha nem vesszük észre.