A munkavállalók végtelenül lusták és nem akarnak dolgozni + a következő blogbejegyzés is hasonló: Nem is olyan óriási a munkavállalási kedv
Nektek mi a tapasztalatotok, akár munkvállalói, akár munkaadói oldalról?
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
A munkavállalók végtelenül lusták és nem akarnak dolgozni + a következő blogbejegyzés is hasonló: Nem is olyan óriási a munkavállalási kedv
Nektek mi a tapasztalatotok, akár munkvállalói, akár munkaadói oldalról?
Komolyan:
A tapasztalataid magukért beszélnek. A normális külföldi munkáltató tudja, hogy a profitja elsősorban a munkásaitól függ. Ha hosszú távon gondolkodik, legalább annyi figyelmet fordít a melósaira, mint a drágább szerszámaira. Gondolom, ez egyeseknek durván hangzik, de pozitív értelemben kell átgondolni.
A magyar munkáltató - igen kevés kivétellel - kizárólag a mában tud tervezni, és a munkásokat eldobható, egyszer használatos tárgyaknak tartja. Vagy még azoknak sem.
(Egyszer Mo-n az egyik gépkocsivezetőnkkel elkezdett ordítozni egy ilyen macskajancsi, amiért uzsonnázott, amíg a megrendelői emberei rakodták le a kamiont. Ahogy illik, se jónapotkimagaésmiérteszik, hanem egyből miakurvaanyádatcsinálsznemezértfizetlek. A pilóta felhívott, épp Tbilisziben voltam, átadta neki a telefont, én meg mondtam neki, hogy addig nincs visszfuvarrakodás, amíg bocsánatot nem kér az emberemtől. Kapásból engem is leköcsögözött, aztán negyedóra múlva a helyettese telefonált, hogy fogadjuk el az ő bocsánatkérését, mert a "főnök" rosszul lett, idegrohamot kapott, amiért valaki ellent mert mondani neki.
Kiderült, hogy egy huszonéves taknyos, aki az apjától örökölte a cégét, de ugye a papa tehetségét, tudását már nem annyira...)
És egy ilyentől függ a te, és családod léte...
Persze az, hogy külföldi főnök jó főnök, csak általánosítás. Büdös bunkók, akik nem becsülik meg azokat, akikből élnek, azért bárhol akadnak....