Best of Izé

Részemről. Kezdjük a régebbiekkel: Bochkor Gábor narcisztikus, arrogáns, közepesen művelt (csak hogy ne félműveltet írjak), és enyhén szólva beképzelt. Néha ezeket maga is belátja, az esetek 97%-ában nem, olyankor az és csak az a tuti, amit ő mond. Voga János ért a sporthoz, zenéhez, tájékozott, csak néha nagyon is aláhajol a nála érdemtelenebbeknek. Rosszak a haverjai és totál nem médiába való. Boros Lajos régi beépített szekrény, infantilis és sértődékeny, zeneileg csaknem zéró, különösebben semmihez sem ért, de azt évtizedek óta jól csinálja. Sebestyén Balázs már fiatal műsorvezetőként is (tökugyanúgy mint Bochkor) úgy érezte, hogy sztár, pedig csak egy átlagos médiahülyegyerek, akibe valakik beleláttak valamit és felépítették. Beképzelt, arrogáns, álművelt, dettó Bochkor. Rákóczi Ferencről a legkevésbé kialakult a képem: ő talán inkább háttérember, nem bunkózik, de nem is nagyon egyéniség, elvan mint a befőtt. Vadon János tök normális emberke, de csak azért került a médiába, mert ottani haverjai vannak. Kár hogy nem veszi észre, hogy ezeknél többet ér, meg hogy csinálhatna akár valami hasznosabbat is.

Mindkét műsoron lehet/lehetett röhögni, idegesíteni magad, mikor hogy, de legalább eltelt az a pár reggeli óra. A szánalom benne az, hogy baromira észrevehetetlen, hogy mennyire üresen telt el, rá tudtak szokni emberek, és egy (rövid) idő után meg már szórakoztató se volt különösebben. Most az egyiknek tuti hogy csak ideiglenesen (de jogosan!) annyi, hát ettől nem kaptam szívrohamot, na.

Részemről. :-)