Best of Izé

Ez az meghatározás inkább egy olyan alapvető emberi tulajdonságot mutat meg, hogy szeretünk hinni mindig valamiben. Nem egy olyan istent határoz meg, ami egy konkrét felhőkben ülő fehér szakállú öregember, aki valamikor megteremtett minket és azóta is irányít, mint merionettbábúkat. Inkább egy érzés, ami minden emberben létezik (még ateistákban is csak ők nem tulajdonítják egy konkrét dolognak, nem nevezik nevén), hogy szeretjük elhinni bizonyos történésekről, hogy számunkra jól fog végződni.
Mint egyetemista, tegyük fel mindent megteszek, hogy jól sikerüljön a vizsga. Úgy érzem megírom elég jól és ennél többet önmagam nem tudok tenni. De ezen túl is még reménykedek, gondolkozok azon, hogy jól sikerüljön. Hogy miért foglalkozok azzal, ami már úgy is eldőlt? Ez az emberi természet.
Tudós barátaink is úgy mennek neki egy kísérlet elvégzésének, hogy bármennyire is tudja a mögöttes elméletet, a természet törvényeibe ezután meg nem avatkozhat bele, így csak reménykedhet, hogy tényleg megegyezik az elmélet a gyakorlattal. Bármennyire is tudja, hogy már semmit sem tehet, de az érzés megmarad, ami azt jelenti számára, mintha mégis tehetne valamit. Ezt nevezik egyesek istennek.
Vallások, egyházak, szekták csupán körítés. Ateizmus meg ennek a hiánya. Csupán szintaktikai különbség, mint emberi tulajdonság megmarad. Család, közösség, generáció változása hozza magával ezek változását. Válasszuk azt, ahol otthon érezzük magunkat.