Attól, hogy hosszú egy mosakodás, még nem biztos, hogy megtisztít... A fenekelős témát nyugodtan elfelejtheted.
A nőjogi mozgalmak nem csak üres szólamokkal és újabb, hatástalan törvénytervezetek gyártásával küzdenek a családon belüli erőszakért, hanem a gyakorlatban is sokat tesznek az áldozatok megsegítéséért, gyakran többet is, mint a hivatalos szervek. Ezt totál figyelmen kívül hagyod a tevékenységük megítélése során. Előre eldöntötted, hogy ők rosszul csinálják, amit csinálnak, holott elég nyilvánvaló, hogy nem is vagy tisztában vele, mi mindent takar a tevékenységük...(akkor ugyanis nem pattognál egyfolytában a törvénytervezetek értelmetlenségével - ez csak egy a sokféle módszer közül, amivel segíteni próbálnak).
Pontosan azokat a "hibákat" követed el az érvelésedben, amiket nekem felhánytorgatsz (és most nem a "nőverő férfiak" című direkt visszavágásra célzok).
A kábítószerfüggők esetét mint hasonlatot hoztam fel arra az érvedre, hogy minek segíteni azt, aki maga nem képes / nem akar kijutni a pocsék helyzetéből. Sajnálom, ha nem értetted meg az összefüggést, elmagyarázhatom részletesebben, ha igényled.
Továbbra sem egyértelmű, hogy ha szerinted semmilyen eszközzel nem lehet segíteni azokon, akik önmaguk nem hajlandók lépéseket tenni az ügy érdekében, akkor a jelenlegi törvények betartása mitől válna hirtelen hathatós megoldássá...? Azok szintén a szenvedő fél aktív kezdeményezésére épülnek. A probléma viszont nyilván azokkal van, akik ezt nem tudják megtenni, tehát ők továbbra is a 22-es csapdájában maradnának. Erre válaszolj, légy szíves!
"Csupán nem szeretem, ha valakit azért hibáztatnak olyan dolgokért, amikről nem feltétlenül ő tehet, mert nő. Ez igazságtalan dolog. Ennyi."
és ismét csak az a helyzet, hogy olyasmit akarsz rámhányni, amit nem tettem, nem mondtam, és nem írtam."
Ezt feleslegesen vetted magadra, mert ezt arra az általános elutasító hozzáállásra írtam, hogy "akit vernek, az valószínűleg megérdemli", meg "biztosan ő provokálta ki mint nő". Tudod, nem kéne indulatból kommentelni... ;)
"szerinted attól lesz valaki intelligens, hogy pl. (nyilván nem taxatív a "felsorolásod") annak tartja magát?"
Nem, nem is írtam ilyet. Viszont a hozzászólásaid és a lekezelő stílusod alapján te annak tartod magad, ennek ellenére baromi szűklátókörűen és bocs, de ostobán tudsz bizonyos kérdésekhez hozzáállni.
"jogfosztott áldozatoknak beállítani a női nemet ugyanannyira ökörség..."
Ki állította be a női nemet általánosan jogfosztott áldozatnak? (Újabb fals belemagyarázás a kommentembe...) Egyébként az, hogy mi van a törvényekben leírva és mi valósul meg a gyakorlatban, az két különböző dolog, szóval a jogot pont semmi értelme ebbe belekeverni. Jogilag már régóta minden ember egyenlő, ettől függetlenül a mindennapi élet sokszor mást mutat. A családon belüli erőszak kérdéskörében ezt már sikerült belátnod, csak remélhetem, hogy ezzel a témával kapcsolatban is menni fog.
Szóval azon inkább ne kezdjünk el vitatkozni, hogy ki is állít következetlenségeket, illetve ki értelmezi félre a másik mondanivalóját...
A további félreértések elkerülése végett leírom, mi indított a kommentem megírására:
Adva van egy kényes probléma, ami engem baromira felháborít, és amit előszeretettel hajlamosak néhányan a szőnyeg alá söpörni, illetve félvállról venni. Nagyon sokszor hallani ezzel kapcsolatban az "oldja meg maga", a "minek marad a bántalmazóval", a "biztosan rászolgált a verésre", és neadjisten az "asszony verve jó" kezdetű nótát (és sajnos nem mindenki poénból mondja...). Ez azért különösen igazságtalan, mert más esetekben, amikor valaki a padlóra kerül, sokkal empatikusabban állnak a problémához az emberek, nem vonják kétségbe pl. a segítség szükségszerűségét, ahogy te tetted. Valahogy a családon belüli erőszakot (illetve általánosságban a nőket érő erőszakot) sokan nem tekintik érdemi problémának (elég pl. megnézni, hogy milyen prosztó hozzászólások érkeztek a leánykereskedelem elleni holland megmozdulást bemutató poszthoz...).
Megértem, hogy egy pasinak nehéz ebbe az egészbe beleélnie magát, de attól, hogy vele nem nagyon történhet ilyen, mások életében még lehet valós és mély probléma (most nem magamra gondolok, mielőtt még ezt kombinálná ki valaki a irományomból, csak nőként valószínűleg jobban át tudom érezni, hogy milyen kegyetlen lehet testileg-lelkileg egy ilyen helyzet). Biztos mindenki számára van olyan téma, amivel nem szeret viccelni. Nekem ez ilyen.
Kieg.: Végig a nőkről írok, de csak mert most róluk szól a post. Tulajdonképpen ki lehet terjeszteni ezt az egészet a gyerekekre, állatokra, stb., egyszóval mindenkire, aki védtelenebb, és emiatt potenciális áldozata lehet egy másik, erőfölényét kihasználó egyénnek. Az ezzel való visszaélést a lehető legundorítóbb emberi viselkedésnek tartom, és minden egyes alkalommal, amikor szembesülök vele, felháborodom rajta. Legyen szó családon belüli erőszakról, állatkínzásról, gyerekek terrorizálásáról, fegyvertelen emberek legyilkolásáról, stb.
7sleeper, hogy megnyugtassalak, ugyanúgy ide sorolom azt is, ha valakinek a bizalmával, szeretetével, áldozatkészségével, stb. élnek vissza, vagy ha lelkileg terrorizálják (az elkövető nemétől függetlenül). Az óriási különbség az, hogy a lelki terrorba még nem halt bele senki, a verésekbe meg már igen...
Háromrészes sorozat a családon belüli erőszakról...
A nőjogi mozgalmak nem csak üres szólamokkal és újabb, hatástalan törvénytervezetek gyártásával küzdenek a családon belüli erőszakért, hanem a gyakorlatban is sokat tesznek az áldozatok megsegítéséért, gyakran többet is, mint a hivatalos szervek. Ezt totál figyelmen kívül hagyod a tevékenységük megítélése során. Előre eldöntötted, hogy ők rosszul csinálják, amit csinálnak, holott elég nyilvánvaló, hogy nem is vagy tisztában vele, mi mindent takar a tevékenységük...(akkor ugyanis nem pattognál egyfolytában a törvénytervezetek értelmetlenségével - ez csak egy a sokféle módszer közül, amivel segíteni próbálnak).
Pontosan azokat a "hibákat" követed el az érvelésedben, amiket nekem felhánytorgatsz (és most nem a "nőverő férfiak" című direkt visszavágásra célzok).
A kábítószerfüggők esetét mint hasonlatot hoztam fel arra az érvedre, hogy minek segíteni azt, aki maga nem képes / nem akar kijutni a pocsék helyzetéből. Sajnálom, ha nem értetted meg az összefüggést, elmagyarázhatom részletesebben, ha igényled.
Továbbra sem egyértelmű, hogy ha szerinted semmilyen eszközzel nem lehet segíteni azokon, akik önmaguk nem hajlandók lépéseket tenni az ügy érdekében, akkor a jelenlegi törvények betartása mitől válna hirtelen hathatós megoldássá...? Azok szintén a szenvedő fél aktív kezdeményezésére épülnek. A probléma viszont nyilván azokkal van, akik ezt nem tudják megtenni, tehát ők továbbra is a 22-es csapdájában maradnának. Erre válaszolj, légy szíves!
"Csupán nem szeretem, ha valakit azért hibáztatnak olyan dolgokért, amikről nem feltétlenül ő tehet, mert nő. Ez igazságtalan dolog. Ennyi."
és ismét csak az a helyzet, hogy olyasmit akarsz rámhányni, amit nem tettem, nem mondtam, és nem írtam."
Ezt feleslegesen vetted magadra, mert ezt arra az általános elutasító hozzáállásra írtam, hogy "akit vernek, az valószínűleg megérdemli", meg "biztosan ő provokálta ki mint nő". Tudod, nem kéne indulatból kommentelni... ;)
"szerinted attól lesz valaki intelligens, hogy pl. (nyilván nem taxatív a "felsorolásod") annak tartja magát?"
Nem, nem is írtam ilyet. Viszont a hozzászólásaid és a lekezelő stílusod alapján te annak tartod magad, ennek ellenére baromi szűklátókörűen és bocs, de ostobán tudsz bizonyos kérdésekhez hozzáállni.
"jogfosztott áldozatoknak beállítani a női nemet ugyanannyira ökörség..."
Ki állította be a női nemet általánosan jogfosztott áldozatnak? (Újabb fals belemagyarázás a kommentembe...) Egyébként az, hogy mi van a törvényekben leírva és mi valósul meg a gyakorlatban, az két különböző dolog, szóval a jogot pont semmi értelme ebbe belekeverni. Jogilag már régóta minden ember egyenlő, ettől függetlenül a mindennapi élet sokszor mást mutat. A családon belüli erőszak kérdéskörében ezt már sikerült belátnod, csak remélhetem, hogy ezzel a témával kapcsolatban is menni fog.
Szóval azon inkább ne kezdjünk el vitatkozni, hogy ki is állít következetlenségeket, illetve ki értelmezi félre a másik mondanivalóját...
A további félreértések elkerülése végett leírom, mi indított a kommentem megírására:
Adva van egy kényes probléma, ami engem baromira felháborít, és amit előszeretettel hajlamosak néhányan a szőnyeg alá söpörni, illetve félvállról venni. Nagyon sokszor hallani ezzel kapcsolatban az "oldja meg maga", a "minek marad a bántalmazóval", a "biztosan rászolgált a verésre", és neadjisten az "asszony verve jó" kezdetű nótát (és sajnos nem mindenki poénból mondja...). Ez azért különösen igazságtalan, mert más esetekben, amikor valaki a padlóra kerül, sokkal empatikusabban állnak a problémához az emberek, nem vonják kétségbe pl. a segítség szükségszerűségét, ahogy te tetted. Valahogy a családon belüli erőszakot (illetve általánosságban a nőket érő erőszakot) sokan nem tekintik érdemi problémának (elég pl. megnézni, hogy milyen prosztó hozzászólások érkeztek a leánykereskedelem elleni holland megmozdulást bemutató poszthoz...).
Megértem, hogy egy pasinak nehéz ebbe az egészbe beleélnie magát, de attól, hogy vele nem nagyon történhet ilyen, mások életében még lehet valós és mély probléma (most nem magamra gondolok, mielőtt még ezt kombinálná ki valaki a irományomból, csak nőként valószínűleg jobban át tudom érezni, hogy milyen kegyetlen lehet testileg-lelkileg egy ilyen helyzet). Biztos mindenki számára van olyan téma, amivel nem szeret viccelni. Nekem ez ilyen.
Kieg.: Végig a nőkről írok, de csak mert most róluk szól a post. Tulajdonképpen ki lehet terjeszteni ezt az egészet a gyerekekre, állatokra, stb., egyszóval mindenkire, aki védtelenebb, és emiatt potenciális áldozata lehet egy másik, erőfölényét kihasználó egyénnek. Az ezzel való visszaélést a lehető legundorítóbb emberi viselkedésnek tartom, és minden egyes alkalommal, amikor szembesülök vele, felháborodom rajta. Legyen szó családon belüli erőszakról, állatkínzásról, gyerekek terrorizálásáról, fegyvertelen emberek legyilkolásáról, stb.
7sleeper, hogy megnyugtassalak, ugyanúgy ide sorolom azt is, ha valakinek a bizalmával, szeretetével, áldozatkészségével, stb. élnek vissza, vagy ha lelkileg terrorizálják (az elkövető nemétől függetlenül). Az óriási különbség az, hogy a lelki terrorba még nem halt bele senki, a verésekbe meg már igen...