
„...én is mesélek egy komoly problémáról, ami áthatja egész életünket (és nem mellesleg közben romba dönti a gazdaságot). Ami most következik, az elsőre szörnyen hangzik ugyan, de a végére rá fogsz jönni, hogy mennyire igazam van, mikor azt mondom, hogy az öregek megmételyezik társadalmunkat és mint ilyenek, semmi szükség nincs rájuk.”
+ egy bonus post a blogról: A nyomorékokról
Tudniillik régen az idős ember úgy működött, hogy: dolgozott ameddig tudott, aztán vagy meghalt, vagy ha szerencséje volt, felhalmozott annyi "vagyont", amiből önfentartott, vagy a család - egyébként vállalható - kötelességtudata által vezérelve eltartotta, ameddig még eladogatott.
Mindez felborult akkor, amikor a túlburjánzott jóléti állam magára vállalta az időskorúak ellátását, magára vállalva olyan rétegeket is, akiknek korábban valamilyen okból kifolyólag a halál jutott volna. De ezért - akárki akármit mond - nem a "nyugger" a hibás.
A túlmisztifikált "mindenki egyenlő", az egyéni érdekekre felhasznált, emberi méltóságba és nemeslelkűségbe csomagolt önhitt és álszent "közösségi felelősségvállalás", na az felelős érte. A társadalom felelős érte. A társadalom meg megfoghatatlan, változó, és nem utolsó sorban egyénekből áll...akik meg hajlamosak magukra mutogatni, ha a jóból osztanak, és másra, ha a szart is egyenlően akarják kimérni.