Kérdés, mi az aránytalanul drága? Meg kinek? A művészeti ipar egyik nagy hátránya, hogy nagy részben az ízlést is értékesíti.
Vegyünk egy összehasonlítási alapot, feltételes számokkal: legutóbb a városomban egy hazai előadó 2000 Ft-ért koncertezett. A kedvenc külföldi zenekarom koncertjére - életemben eddig sajnos egyetlen alkalommal - 15 ezer forintért tudtam bejutni.
Vegyük a költségek megoszlását. A koncertjegyben az előadó díján kívül megfizettetik veled az előadás költségeit, ezek összehasonlítható elemek. Tegyük fel, hogy a hazai előadó jegyárának 75%-át felemésztik a költségek, így magáért az élményért és az előadónak én 500 Ft-ot fizetek. A külföldi előadó nevesebb, nagyobb haszonkulccsal dolgozik, nála a koncert megvalósításának költsége a jegyár 60%-a, a 15ezerből 6ezer jut neki és az "élményre". A koncert megvalósításának költsége előbbinél 1500 Ft, utóbbinál 9000 Ft. Utóbbi többet utazott, jobb és több technikával, valamint jobb környezetben koncertezett, ez tehát nem aránytalanság, a megvalósítás költségei nagyobbak, többet fizetsz.
És akkor most jöjjön az élvezeti érték. Egyik esetében 500 Ft, a másikéban 6000 Ft. Az elsőre nem mennék el, mert nem szeretem. Ha tehát elmegyek, 500 Ft-t kifizetek számomra értéktelen dologért, gyakorlatilag "semmiért". A második esetben 6000 Ft-t fizetek valamiért, amit élveztem. Megfizetem az élményemet, megfizetem az ízlésemet. Aránytalan? Az. Mocsokmód. Csak nekem a hazai előadó koncertje az, hiszen én ott fizetek a SEMMIÉRT 500 Ft-t, másnak meg a 6000 Ft az, mert ő ott fizet számára SEMMIÉRT annyit.
Lényegtelen, hogy mennyi az "annyi". Ha az ízlésedet és az élményt fizettetik meg, amit nagyon szeretsz, azért a sok sem lesz aránytalanul sok, amit meg nem szeretsz, azért a legkisebb pénz is aránytalanul sok lesz.
A zeneipar változása
Vegyünk egy összehasonlítási alapot, feltételes számokkal: legutóbb a városomban egy hazai előadó 2000 Ft-ért koncertezett. A kedvenc külföldi zenekarom koncertjére - életemben eddig sajnos egyetlen alkalommal - 15 ezer forintért tudtam bejutni.
Vegyük a költségek megoszlását. A koncertjegyben az előadó díján kívül megfizettetik veled az előadás költségeit, ezek összehasonlítható elemek. Tegyük fel, hogy a hazai előadó jegyárának 75%-át felemésztik a költségek, így magáért az élményért és az előadónak én 500 Ft-ot fizetek. A külföldi előadó nevesebb, nagyobb haszonkulccsal dolgozik, nála a koncert megvalósításának költsége a jegyár 60%-a, a 15ezerből 6ezer jut neki és az "élményre". A koncert megvalósításának költsége előbbinél 1500 Ft, utóbbinál 9000 Ft. Utóbbi többet utazott, jobb és több technikával, valamint jobb környezetben koncertezett, ez tehát nem aránytalanság, a megvalósítás költségei nagyobbak, többet fizetsz.
És akkor most jöjjön az élvezeti érték. Egyik esetében 500 Ft, a másikéban 6000 Ft. Az elsőre nem mennék el, mert nem szeretem. Ha tehát elmegyek, 500 Ft-t kifizetek számomra értéktelen dologért, gyakorlatilag "semmiért". A második esetben 6000 Ft-t fizetek valamiért, amit élveztem. Megfizetem az élményemet, megfizetem az ízlésemet. Aránytalan? Az. Mocsokmód. Csak nekem a hazai előadó koncertje az, hiszen én ott fizetek a SEMMIÉRT 500 Ft-t, másnak meg a 6000 Ft az, mert ő ott fizet számára SEMMIÉRT annyit.
Lényegtelen, hogy mennyi az "annyi". Ha az ízlésedet és az élményt fizettetik meg, amit nagyon szeretsz, azért a sok sem lesz aránytalanul sok, amit meg nem szeretsz, azért a legkisebb pénz is aránytalanul sok lesz.