„Én azért nem hatódtam meg, mert annyira meghatódott a műsorvezetőnő, hogy már zavart... Ez iszonyat volt!... Ott lettem volna, izé, mikrofonnak megnyomom a köhögő gombját, két pofon, és elengedem, na, most beszélhet...” (a felvétel itt hallható)Bochkor Gábor egy hét után kért elnézést Horváth Marianntól.
Mi a véleményetek Bochkor beszólásáról?
Félreértés ne essék: nem zsindexezek, nem kötöm én ezt etnikumokhoz, csak egy véleményem az indexfélékről: 90%-ban a "népszerű" cikk "népszerű" szerzője arról ír, ami valaki másnak valamiért fontos, és ezt próbálja nevetség tárgyává tenni, lenézni, lehülyíteni. Legyen az sport, politika, vallás, hobbi, közlekedés, zene, tulajdonképp bármi. Borzasztóan egyszerű megoldás, és ebből már jó sokan lettek neves "újságírók". Szomorú, hogy ilyen (akkor már részemről is egy előítélet viszonzásul: többnyire befüvezett) valakik véleményformáló erőként jelennek meg, de ez van. Valamin idióta vigyorral röhögni mindig a legkönnyebb, valamit megalkotni, elérni, megcsinálni, véghezvinni, ja az már melós.
Pedig néha egész jó gondolatból indulnak, és lesz belőle mégis a szokásos "indexes" provokatív nulla.
(Zárójel: röhögjünk persze, meg "húdeelgondolkodtatóbasszusigazavan", de egy kicsit is felbecsülte már tisztelt cikkíró úr, h mennyi melóval jár az élsport? Mennyi lemondás, mennyi kitartás, mennyi feszültség azért a teszem azt 2 percért? És ha ezekből egy jottányit is kihagy, elhagy, elenged, lőttek az egésznek? Hol van az ő élete tele a mindennapos kis megalkuvásokkal egy ennyire összszedett produkcióhoz képest? Még ha viccnek is szánta akkor is szar írás.)