annó általánosban volt egy köcsög tanárunk aki állandóan erőszakolta, hogy szerepeljünk a március 15-i meg az összes többi iskola ünnepségen. alsóba én barom állat szépen szavaltam irodalom órán és a tanár mondta, hogy mennem kell szerepelni. ott ugye nem mondhattuk, hogy anyád, mentünk ahogy kell. összeszámolni sem tudom hányszor ájultam el előadáson is. de nem engedték, hogy párszor ne szerepeljek, mondták mozgassam a lábujjaim a cipőbe miközben kint állok.
semmit nem segített, lesápadtam és már dőltem is el. a köcsög tanár meg szart erre.
aztán 8.ba megmondtam neki, hogy menj anyádba én nem szereplek többé. szóval abban az évben már a nézőtérről néztem ahogy a többi sápad a színpadon. igaz onnantól a tanár pikkelt rám de 8.ba már pont nem érdekelt.
szóval át tudom érezni milyen szar amikor órákat kell állnod valahol azt kimegy a vér a fejedből.
ilyenkor meg aztán kurva sok értelme van a lábujjaid mozgatni, nem onnan ment ki a vér...
semmit nem segített, lesápadtam és már dőltem is el. a köcsög tanár meg szart erre.
aztán 8.ba megmondtam neki, hogy menj anyádba én nem szereplek többé. szóval abban az évben már a nézőtérről néztem ahogy a többi sápad a színpadon. igaz onnantól a tanár pikkelt rám de 8.ba már pont nem érdekelt.
szóval át tudom érezni milyen szar amikor órákat kell állnod valahol azt kimegy a vér a fejedből.
ilyenkor meg aztán kurva sok értelme van a lábujjaid mozgatni, nem onnan ment ki a vér...