konkrét emlékek nem igazán vannak, de 2-5 évesen a műanyag katonákat gyűjtöttem. egy centrum-os (erre tisztán emléxem :) ) szatyornyi volt (100+) és biztosan társult hozzájuk mindenféle kényszerképzet. nagyon tuti indiános-kobbojos (igen, akkor még kobboj volt a kobboj) csaták lehettek. (szerencsétlen Custer)
de közben voltak barátaim, később pedig még többen lettek. sőt, két öcsém is időközben, szóval nem kellett magányosan szórakoztatni magamat.
mi is házilag barkácsoltuk a darts-okat, varrógéptű+madártoll kombó volt a nyerő. (1x beleállt a combomba)
fa-kard az alap volt, és szó szerint vérre menő csaták voltak. a nádból készült nyilvesszőknek is szög volt az elejébe erősitve (egy delfin könyves robin hood után szabadon). matchbox versenyek a homokozóban. a homokozó alatt itt konkrétan egy bezárt homokbányát kell érteni. ott nem volt gond a macskákkal.
napi szintű csoportosan elkövetett határsértés! a házunktól kb 200 méterre volt a szlovák zöldhatár, naná, h az erdőben a legjobb bújócskázni, harcolni az indiánok és társaik ellen. (a völgyben lakó gyerekbandák mindig felpofátlankodtak a mi utcánkba) a téli szánkózások sötétedésig és még tovább. a "tacskó" márkájú bringával felfedezni a downhill szépségeit, és az őszi sulikezdéskor büszkén mutogatni, h mindkét térden és könyökön eléggé nagy a bőrfolytonossági hiány. a tesóm pl mindig megvárta amig levették a törött csuklójáról az amúgy is darabokban levő gipszet, és csak azután törte el a másik kezét. :)
... hmmm, reggelig sorolhatnám :) jó volt felnőni vidéken, a friss hegyi levegőn (a karancs lábánál). itt a nagyváros peremén biztosan szerényebb és szegényebb lett volna a gyerekkorom...
de közben voltak barátaim, később pedig még többen lettek. sőt, két öcsém is időközben, szóval nem kellett magányosan szórakoztatni magamat.
mi is házilag barkácsoltuk a darts-okat, varrógéptű+madártoll kombó volt a nyerő. (1x beleállt a combomba)
fa-kard az alap volt, és szó szerint vérre menő csaták voltak. a nádból készült nyilvesszőknek is szög volt az elejébe erősitve (egy delfin könyves robin hood után szabadon). matchbox versenyek a homokozóban. a homokozó alatt itt konkrétan egy bezárt homokbányát kell érteni. ott nem volt gond a macskákkal.
napi szintű csoportosan elkövetett határsértés! a házunktól kb 200 méterre volt a szlovák zöldhatár, naná, h az erdőben a legjobb bújócskázni, harcolni az indiánok és társaik ellen. (a völgyben lakó gyerekbandák mindig felpofátlankodtak a mi utcánkba) a téli szánkózások sötétedésig és még tovább. a "tacskó" márkájú bringával felfedezni a downhill szépségeit, és az őszi sulikezdéskor büszkén mutogatni, h mindkét térden és könyökön eléggé nagy a bőrfolytonossági hiány. a tesóm pl mindig megvárta amig levették a törött csuklójáról az amúgy is darabokban levő gipszet, és csak azután törte el a másik kezét. :)
... hmmm, reggelig sorolhatnám :) jó volt felnőni vidéken, a friss hegyi levegőn (a karancs lábánál). itt a nagyváros peremén biztosan szerényebb és szegényebb lett volna a gyerekkorom...