az a baj, hogy nincs választásunk, nincs egy olyan párt, akik tényleg nem csak a levegőbe pofáznak, hanem azt mondják, hogy OKÉ emberek elég nagy itt az anarchia, azt mondjuk, hogy a parlamenti képviselői fizetésünket levisszük a kedvetekért a jelenlegi átlag mértékére, ez olyan 200e HUF, és aztán nekifogunk az érdemi munkának, szar lesz, de nekünk se lesz sokkal jobb mint nektek, áldozatokat kell hozni, hogy az ország fejlődésnek induljon. Helyre kell rakni az egészségügyet, az oktatási rendszert, meg kell tisztítani a korrupciótól az országot, munkahelyeket kell teremteni, a magyar termékeknek mindenek előtt olyan kedvező áfát kell adni, hogy ezzel szemben a külföldi húgyszar visszaszoruljon, első sorban gondolok itt az élelmiszerekre, és aztán szépen ki kell találni, hogy milyen ipari ágazatokban tudnánk eredményesek lenni, keresni magyar vállalkozókat, és beindítani ezeket a cégeket.
A legnagyobb baj még mindig a fejekben van, áldozatként tekintünk még mindig magunkra, csak ha sírdogálunk attól nemigen lesz jobb, ideje lenne helyére rakni a dolgokat, és azt az undorító felfogást elfelejteni, hogy csak úgy lehet előbbre jutni, ha másokat agyontaposunk mint valami mocskos utolsó senkiházi csürhe, lehetne egymással normálisan viselkedni, és ha telik erőből, még segíteni is. Ez a tapossunk el és közben fölfelé nyaljunk keresztcsontig felállás nem vezet jóra.
A legnagyobb baj még mindig a fejekben van, áldozatként tekintünk még mindig magunkra, csak ha sírdogálunk attól nemigen lesz jobb, ideje lenne helyére rakni a dolgokat, és azt az undorító felfogást elfelejteni, hogy csak úgy lehet előbbre jutni, ha másokat agyontaposunk mint valami mocskos utolsó senkiházi csürhe, lehetne egymással normálisan viselkedni, és ha telik erőből, még segíteni is. Ez a tapossunk el és közben fölfelé nyaljunk keresztcsontig felállás nem vezet jóra.