A világ legszegényebb államfője az uruguayi José Mujica. Megválasztása után „Pepe" nem költözött be az elnöki palotába, hanem felajánlotta az üresen álló épületet a montevideói fedélnélkülieknek, arra az esetre, ha ítéletidő esetén betelnének a város hajléktalanszállói.
Ebből az emberből gyárt egyfajta furcsa, megfoghatatlan, kétkedve fogadott, de mégis csodált és reményt nyújtó "bálványt" sokezer olyan ember, aki élből elítéli a politikai aktivitást - a gerillaharcosra minden bizonnyal terroristaként tekintene, de békésen szavazni meg nem megy el, mer minek -, elítéli a modern demokrácia választott vezetőit, választott "politikacsinálóit", és minderről értesül a 2 éves laptopján, amit ki kéne cserélni, mer már öreg. Aki adója egy százalékát, ami valószínűleg betakarja egész éves "jótékonykodását", a gyerek iskolájának utalja, mert ott talán valamit mégis "viszont lát" belőle. Aki kapát életében nem látott még, nemhogy otthon lenne zöldségeskertje, és ha neki ajánlanák fel ezt az életmódot, "nem akarna visszatérni a középkorba".
Furcsa világot élünk...