A világ legszegényebb államfője az uruguayi José Mujica. Megválasztása után „Pepe" nem költözött be az elnöki palotába, hanem felajánlotta az üresen álló épületet a montevideói fedélnélkülieknek, arra az esetre, ha ítéletidő esetén betelnének a város hajléktalanszállói.
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
A világ legszegényebb államfője az uruguayi José Mujica. Megválasztása után „Pepe" nem költözött be az elnöki palotába, hanem felajánlotta az üresen álló épületet a montevideói fedélnélkülieknek, arra az esetre, ha ítéletidő esetén betelnének a város hajléktalanszállói.
Mit vár el a modern nyugati fogyasztói társadalom egyszerű gyermeke az államfőtől? Pontosabban...milyen viselkedésén nem lepődne meg, és könyvelné el "egy a sok közül" politikusként? Ha gyarapítaná az amúgy sem kevés vagyonát a túlméretezett fizetéséből, bőrfotelban ülve korrumpálódna itt, botrányba keveredne ott, hozna egykét mindennapi életet megkeserítő döntést, aztán menne a süllyesztőbe. Mindeközben sűrűn hangoztatva a "demokrácia", "globalizmus", "világgazdaság" kulcsszavakat.
José Mujica-nál ez utóbbi vastagon megvan. DE. De ez az istenadta ember elosztogatja a vagyonát, meg nem költözik be az elnöki palotába, hanem otthon éldegél a ranchon a saját kis Esmeraldájával, egyszerű földművesként. ÉS BOLDOG.
BOLDOG b@zdmeg. És amint azt látod, hogy ő így boldog, meg még pénzt is oszt, vágyódni kezdesz az életére, és elönt valami könnyes delírium, belegondolva, hogy milyen jó neki. Megszűnik gerillaharcosnak lenni, megszűnik mocskos, a globalizációt a nyakadba akasztó politikusnak lenni. Egy boldog, adakozó ember lesz belőle. Megszületik az ideális államférfi.
Hogyan boldog? Úgy, hogy kilép a fogyasztói társadalom kényszerkötöttségeiből. Mit csinál mindeközben? Azon lobbizik, hogy az országa egyre mélyebben belekerüljön ezekbe a kényszerkötöttségek uralta rendszerbe.
És mi csodáljuk azért, mert boldog. Csodáljuk a magunk választotta okostelefonon, a magunk választotta Levis gatyában, a magunk választotta emeleti lakásban. Miközben nem vesszük észre, hogy választhatnánk mi is a ranchon kertészkedést. Miközben a kényszerűségből ranchon kertészkedő vidéki "parasztember" lenézett "tisztes szegénységben" él.
Érdekes és elgondolkodtató kettősség ez nekem...