A Rethink Robotcs vállalat Baxter nevű robotja miatt belátható időn belül amerikai segédmunkások milliói kerületnek az ucára, mivel a robot rendkívül könnyen tanítható, és egy nyugati munkás néhány évi bérköltségéből megtérül.
Az ehhez hasonló technológia elterjedésétől révén a fejlett országok visszanyerhetik versenyképességüket a fejlődő világgal szemben a munkaerő intenzív területeken, viszont globális szinten hatalmas szociális problémákat generálhat.
Érdemes elolvasni Orwell 1984 című klasszikusát, vagy legalábbis annak egy meghatározott részét, amiben egy elég érdekes és elgondolkodtató értekezés található a gépesítésről. A gépesítés problémája napjainkban is az, hogy nem azt az eredményt hozta, amit vártunk.
A gépesítés megvalósította a termelés leegyszerűsödését, a termelési volumen növekedését, az egységnyi termék előállításához szükséges munkaidő, esetleg befektetett költség csökkenését is. Továbbmegyek, a termelés megvalósította az általános életszínvonal emelkedését is. A probléma az, hogy utóbbit nem így képzeltük el. Azt gondoltuk, hogy ha a gép termel helyettünk, a "munkásember" szép lassan megszűnik létezni, mindenkinek egyenlően jutni fog a gépek által termelt javakból, a vagyoni alapú hierarchia szépen lassan felszívódik a "bőség zavarában".
Utópisztikusnak hangzik, pedig a jelenlegi termelési kapacitásokkal semmi nem indokolná, hogy ne legyen az utolsó afrikai éhezőnek is bőven megrakott jégkockakészítős hűtőszekrénye, ami mellett gondolkodni kéne, hogy hova fér be a konyhába a 30 centis LCD TV, mer oda mégse vihetünk 120 centist, mint amilyen a nappaliban van.
A jelenlegi termelési módszereket kiterjesztve globális szintre jóval kevesebb egy főre jutó emberi energia befektetésével képesek lennénk egy mai értelemben vett jómódú középosztálybeli család életszínvonalát biztosítani a bolygó teljes népességének.
Ehelyett azon törjük a fejünket, hogy hogyan adjunk a szűkös állami keretből pénzt a banknak, hogy az hitelt tudjon nyújtani annak a befektetőnek, aki a banknak nyújtott támogatás miatt meggyengült állami kassza mellé nem akar befektetni az adott országba. Eközben konstans túltermelés zajlik, a vagyoni hierarchia pedig konzerválódik.
Nem azzal van baj, hogy a robot dolgozik helyettünk...azzal van a baj, hogy ezt nem tudjuk megfelelően kamatoztatni...
A gépesítés megvalósította a termelés leegyszerűsödését, a termelési volumen növekedését, az egységnyi termék előállításához szükséges munkaidő, esetleg befektetett költség csökkenését is. Továbbmegyek, a termelés megvalósította az általános életszínvonal emelkedését is. A probléma az, hogy utóbbit nem így képzeltük el. Azt gondoltuk, hogy ha a gép termel helyettünk, a "munkásember" szép lassan megszűnik létezni, mindenkinek egyenlően jutni fog a gépek által termelt javakból, a vagyoni alapú hierarchia szépen lassan felszívódik a "bőség zavarában".
Utópisztikusnak hangzik, pedig a jelenlegi termelési kapacitásokkal semmi nem indokolná, hogy ne legyen az utolsó afrikai éhezőnek is bőven megrakott jégkockakészítős hűtőszekrénye, ami mellett gondolkodni kéne, hogy hova fér be a konyhába a 30 centis LCD TV, mer oda mégse vihetünk 120 centist, mint amilyen a nappaliban van.
A jelenlegi termelési módszereket kiterjesztve globális szintre jóval kevesebb egy főre jutó emberi energia befektetésével képesek lennénk egy mai értelemben vett jómódú középosztálybeli család életszínvonalát biztosítani a bolygó teljes népességének.
Ehelyett azon törjük a fejünket, hogy hogyan adjunk a szűkös állami keretből pénzt a banknak, hogy az hitelt tudjon nyújtani annak a befektetőnek, aki a banknak nyújtott támogatás miatt meggyengült állami kassza mellé nem akar befektetni az adott országba. Eközben konstans túltermelés zajlik, a vagyoni hierarchia pedig konzerválódik.
Nem azzal van baj, hogy a robot dolgozik helyettünk...azzal van a baj, hogy ezt nem tudjuk megfelelően kamatoztatni...