A jövőtlenség elől menekülnek a magyarok Riasztó emigrálási trend rajzolódik ki. A középkorú, diplomás, itthon sem reménytelen helyzetű honfitársaink költöznek külföldre, majdnem felük a családjával együtt.
Ti - akik még itt éltek - tervezitek, hogy elköltöztök Magyarországról? Ill. azok, akik már kint élnek, tervezitek, hogy visszaköltöztök valamikor?
I. Nézzük az egyik nézőpontot:
Ellene vagyok annak, hogy innen az emberek véglegesen kiköltözzenek, hiszen az, ahogy ők itthon élhetnek, azt a helyzetet - többek között - saját maguknak is köszönhetik. Ez valami olyan, hogy megszületik, ideszarik, utána elmegy máshová, mert itt már büdös lett a helyzet. Többek között persze miatta is.
Lehet jönni a kifogásokkal, hogy "bezzeg én nem", meg "én nem is vagyok olyan", és hasonlók. Baromság, kamu, félrebeszéd - nekem nem kell hazundi, úgysem hiszem el, magadnak meg ne hazudj, inkább nézz magadba.
Az országot mi tettük ilyenné. Ti, akik kint éltek már, és mi, akik itthon vagyunk. Közösen.
Mi továbbra is itthon maradunk, hogy megpróbáljuk rendbe tenni (persze általában tovább rontjuk).
Ti meg, mint patkányok a süllyedő hajóról, menekültök kifelé. És odakint éltek abból, amit az ottani társadalom öszsehozott nektek. Pont olyan parazitaként, mint amilyenek itthon nálunk a ... nemmondjukkik.
A külföldi társadalom megcsinálta ott a jobb úthálózatot, a jobb oktatást, a minőségibb adórendszert, a jobb életfeltételeket, stb. Ti meg odamentek, és szépen kihasználjátok.
Itthon az ország felnevelt benneteket, amikor betegek voltatok, meggyógyított, vannak azért utak is, és oktatás is létezik még, élni is lehet azért. Tény, hogy nem egy Anglia vagy Svédország, de azért mégis felnőttetek. Itt is kihasználtátok azt, amit a társadalom adott nektek, majd mivel nem tetszett, leléptetek. Igazából parazitaként élitek az életeteket. Nem mindenki, de a legtöbben közületek.
Ahelyett, hogy itthon próbálnátok javítani a helyzeten (igen, a saját helyzeteken is!), inkább elmenekültök. Többek között ti is ilyenné tettétek az országot, majd miután tönkrevágtátok, szépen elhúztok külföldre.
Ennél ocsmányabb viselkedést nem nagyon tudok elképzelni. Valami vírushoz tudnám hasonlítani, ami élősködik a gazdatestben, amikor meg az már megbetegedett, továbbáll.
No, ez volt az egyik nézőpont.
II. Másik nézőpont
Érthető emberileg a viselkedés. Az ember a könnyebb utat próbálja sokszor választani. Azt, ahol jobban él, könnyebben boldogul. Itthon sok az adó, sok a számla, hitelek, stb. A család meg ott van az ember mögött, akikről gondoskodni kell. Ilyen szempontból érthető.
---
A fentiek esetében a második nézőpontot ugyan figyelembe tudom venni, és érthetővé teszi azt, amikor valaki kimegy külföldre és nem jön vissza. (Megj.: azzal nincs bajom, ha kimegy, pénzt keres, majd visszajön.) Érthető, de nem tudom elfogadni.
Elfogadnám, ha nem ő tehetne a saját sorsáról. De a helyzet az, hogy bizony ő tehet!
Lehet jönni a szokásos magyar ujjal mutogatásra (ahol az a bizonyos ujj soha nem önmagára mutogat). Lehet jönni a szokásos magyar kifogás- és magyarázatgyártással. A "bezzeg ő is", meg az "ugyan mit tehetnék én egyedül" féle dumákkal. Jöhet az "én mindent megpróbáltam de nem jött össze", és hasonló önámító baromsággal.
De bizony ahogy itthon élsz (éltél), azt csak és kizárólag magadnak köszönheted és köszönhetted. Senki másnak. Mindenki más és minden más csak a körülmény, amit te is alakítasz. Az életedért te vagy a felelős, nem más. Ha tetszik, ha nem.
Vegyünk egy példát. Itt van mondjuk ez a félbolond minidiktátor a fejünk felett. Ez a féreg azért van ott, mert te odatetted. Lehet, hogy nem rá szavaztál, sőt, esélyes, hogy nem is szavaztál. De az a majom ott van, és ebben így vagy úgy, de közreműködtél. Az előző majom is ott volt, tudod, az a szemüveges. Meg az azt megelőző is. 20 éve pakolgattuk egymás után a férgeket és nem tettünk semmit ellenük. Magunknak köszönhetjük, hogy belőlünk élősködnek, senki másnak.
És ez csak egy példa volt. Vegyünk másikat, egy egyszerűbbet.
Magyarországon sok a szemét ... mindenhol. Tele vagyunk vele. Már ott tartunk, hogy a tízéves kisgyereknél is alapvető, hogy eldobja a kólásdobozt az utcán, még ha 3 méterre is van tőle a kuka. No, ezért nehéz mást hibáztatni. Ezért is mi vagyunk a felelősek. Te is, aki kint vagy már, és én is, aki itthon vagyok. Mi tettük ilyenné.
És ki szól rá a gyerekre? Senki. Mert még beszariak is vagyunk.
Újabb példa: Állunk "sorban", mint a birkák - nézz meg egy pénztárat, egy patikát, vagy egy buszmegállót. Tülekedés, egymás lökdösése, mint a Balkánon.
Ugyan nálam jobban senki nem utálja a sok férget odafönt, de erre azt mondom, hogy ezért már ők sem tehetőek felelőssé (legalábbis nem jobban, mint bárki mást).
Ezekért mi vagyunk a felelősek. Mi magunknak csináltuk meg így, és bármily hihetetlen, csak mi tudunk rajta változtatni, senki más.
No, ha oda kimész és nem jössz vissza, akkor te már nem fogsz ezen javítani.
De ha javul a helyzet, mert mondjuk itthon mi rendbe rakjuk, akkor ugye azért lesz pofád visszajönni?
Szóval nekem nem igazán jön be ez a kitelepülősdi. Pedig voltam kint külföldön (nem kifejezetten dolgozni, bár annak is felfogható volt), ismerem valamennyire a külföldi körülményeket egyik-másik országban, így tudom, hogy ott mennyivel jobb sokszor. Mégsem tartom szerencsésnek, hogy valaki itt hagyja az országot. Azon a véleményen vagyok, hogy ha már ide születtem, akkor itt próbálom javítani a helyzetemet. Ha már felnevelt ez a társadalom, akkor megpróbálok visszaadni valamennyit. Ha meg nem tetszik valami, akkor megpróbálok tenni valamit azért, hogy jobb legyen. És esetleg ha nem sikerül, akkor nem másokban keresem a hibát, nem másokra mutogatok ujjal, hanem magamat veszem elő.
---
Ami majd lehet, hogy gond lesz nektek odakint:
Idővel nyugaton is romlik majd a helyzet sok helyen. Megy pl. Angliába, Franciaországba a milliónyi bevándorló. Az ottaniaknak a tökük tele lesz vele (már van is), és idővel lereagálják.
Az ottani selejt réteg (mert ott is van) sokszor segélyből él. Ha romlik a helyzet, akkor kénytelenek lesznek munkát keresni, mert csökkenni fog a segélyezés mértéke, és a parazitákat szépen kiszűri a társadalom. Ergo az angol, francia ingyenélő, aki addig az állam csecsén élt, elkezd munkát keresni. És nem fog találni a szerencsétlen, mert te meg a többi bevándorló már ott csücsül az alsóbb szintű munkahelyeken. Te mosogatsz, te takarítasz. Amikor meg a helyi rádöbben, hogy mostantól a segélyből már nem tud megélni, kelleni fog neki a munkahely.
Mit fog ez okozni? Azt, hogy a selejt embertömeg utálni fog téged, és ennek hangot is ad majd. Te meg szépen hazajössz majd, főleg akkor, ha már félted a gyerekedet iskolába járatni, mert a helyi csőcselék téged tesz felelőssé azért, hogy nincs munkája (mint ahogy sokan a románokat, ukránokat szidnák, hogy "szegény magyarnak nincs munkája").
De ez még mondjuk odébb lesz. Persze idővel várható sok helyen.
---
Amivel szerintem javítani lehetne a helyzeten itthon, az az, ha az emberek fejében rakunk rendet.
És ebben mindenkinél a sajátjával kellene, hogy elkezdje.
Mert milyenek vagyunk?
- Lusták
Igen, azok, ha tetszik, ha nem. Azok is, akik kimennek, meg azok is, akik itt maradnak. Nem szeretünk dolgozni. Láss csodát, dél-magyaroszági városban van potom 800 munkanélküli (jó, ha harmada nemmondjukki, a többi magyar, a magyarok harmada nyolc általánossal). És mégis Romániából kell mezőgazdasági munkára embereket hozni, mert a helyben élő magyar nem akar dolgozni. Inkább felveszi a segélyt, és kifogást meg magyarázatot keres (de jól passzol most ez a szó: MAGYARázat :) ). Marosvásárhelyről meg megéri, hogy a 7 napból 5és fél napig ne lássa a családját, és gürizzen a földeken, több száz kilométerre az otthonától. De a helyi magyarnak nem éri meg ugyanazért a pénzért helyben kibicikliznie 10 percnyire, ugyanazt csinálni. (Ez csak egy példa volt.)
Nézőpont kérdése ez a megélhetés dolog is. Valahol érthető, hogy az ember mindig többet akar. De az, hogy szarul élünk, az csak nézőpont kérdése. Ez az "élhetetlen" dolog is ilyen.
Sok millió ember tenné össze a kezét, ha annyi jutna neki, mint ami egy magyar szegényebb embernek. És most nem feltétlen Mozambikról beszélek.
Azért annyira nem rossz itt az élet, mint sokan lefestik. Nem mondom, hogy Kánaán, de azért élhető. A legtöbb embernek azért van tető a feje felett. Van mit ennie, van sokaknak autója, futja cigire, kávére, piára (igen, ezekben élen járunk ugye, mert "fussa"). Alig látok kisgyereket, akinél ne lenne mobiltelefon, minden második gyereken 20-30ezer Ft-os ruhák, a kaja 20%-a a szemétben végzi, számítógép majd mindegyik családban alap mára, stb.
Nem az élet rossz itt, hanem az igények magasabbak annál, mint amit az emberek kitermelnek maguknak. Az igényeink nyugatiak - amit meg adunk érte, az a Balkán. Holott mindennek ára van.
Nem egy családdal vagyok kapcsolatban, látom a napi életüket, stb. (Most nem a nemmondjukkikre gondolok, hanem magyarokra.) Óriási kert az udvarában, panaszkodik, hogy nincs mit ennie, de a kertet senki nem műveli, tiszta gaz az egész. Persze cigire azért futja mindig.
A másik egy éve munkát keres, de az istennek nem talál. Mikor segítek neki, hogy nesze itt van 3, nézd meg, melyik lenne jó, akkor meg azzal jön, hogy "áá, én azt nem csinálom". Hát cseszd meg, akkor dögölj éhen!
A magyarok (mint mindenki más is) maguknak köszönhetik, ahogy élnek. Ez igaz társadalmi szinten, de egyéni szinten is. Ha reálisan magatokba néztek, rájöttök, hogy bizony tehetnétek (tehettetek volna) magatokért. Csak ugye néha könnyebb segélyből élni meg külföldre menni, mint tenni önmagunkért meg a környezetünkért.
- Másokban keresik a hibát
Alig találkoztam még olyan magyarral, amelyik ha problémája volt, azt mondta: "Erről én tehetek, ez miattam ilyen szar".
A legtöbbünknek eszébe sem jut ilyet mondani, de még csak gondolni sem. Neeeem. Mások hibásak, de ő nem. Igazából mindenki hibás, felsorolni sem lehet, annyira. Mondhatni rajta kívül mindenki.
Pár napja voltam futni, és három fiatal anyuka futott előttem beszélgetve (amíg meg nem előztem őket, addig halottam, mit beszélnek). Az egyik kifakadt, hogy a gyereke rossz jegyet hozott haza, és ez már nem az első eset. Felmerült köztük, hogy akkor hogyan is lehetne ezt megoldani. Szerintetek az anyuka kit tartott hibásnak? Igen, a tanárt, meg a GYEREKET! A tanárt, mert nem jól tanít, meg a gyereket, mert nem jól tanul, meg neveletlen. Fel sem merült abban a majomban, hogy legfőképp ő a hibás a gyerek rossz eredménye miatt. Eszébe sem jutott, hogy a gyerek azért neveletlen, mert ő nem neveli rendesen. Még a saját gyerekét is hamarabb tartja hibásnak, mint saját magát. Ilyen önértékeléssel...
- Korruptak, mutyizósak
Minden szinten. Nem kell ujjal mutogatni a politikusokra. Nem kell azzal jönni, hogy "bezzeg a másik is". Nem kell azt a kifogást hozni, hogy ez a magas adók miatt van. A francokat. A legalacsonyabb szinttől a legmagasabbakig az egész ország korrupt és mutyizik.
A politikusok is csak azért ilyenek, mert ebből a társadalomból kerültek ki. Korrupt társadalom szülte őket, így ők is korruptak. Világ életükben mutyizást láttak, így ők is mutyiznak. Nem ők az ok. Ők csak a következmény.
- Összefogás hiánya
Soha az elmúlt ezer évben nem volt olyan, hogy a magyar a magyarral összefogott volna. Mindig volt széthúzás. Csak akkor vittük valamire, ha jött valaki, aki pofánb@szta a jónépet és meghatározott egy irányt. Minden más esetben széthúztuk ezer felé. Soha nem tudtunk összefogni - hamarabb fogtunk össze osztrákkal, franciával, némettel meg akárkivel, mint egy másik magyarral.
- Másokra mutogatnak ujjal
"A másik is ezt teszi, ezért én is" - mondja a mindenkori adócsaló.
"A másik is eldobja a szemetet, ezért én is" - halljuk a magyarázatokat (avagy másik verzióként: "úgyis van ott már sok", illetve az "úgyis lebomlik majd").
Ismerős? Persze, hiszen te is ezt csináltad/csinálod nem egyszer.
- Másoktól várják a megoldást
Eszükbe sem jut, hogy ők saját magukért felelősek. Várják a sült galambot, tenni nem tesznek semmit (lásd a lustaság pont) és csodálkoznak, hogy nem javul a helyzetük.
Jó esetben 4évente elmennek választani, utána evvel ki is merül bennük a dolog. Ha arra a pártra szavazott, amelyik épp aktuálisan tönkrevágja az országot, akkor 4 évig lapít a fűben, mint a nyúlszar. ha meg nem arra, akkor max a fészbúkon anyázik egy sort, de tenni ... na azt ugyan nem!
Nem tesz semmit, mert "ugyan, mit érek én egyedül".
Nem tesz semmit, mert "úgysem tudunk változtatni rajta".
Viszont pofázni tud, mert az megy. (Lásd a fenti írásomat, én is magyarból vagyok, és néz meg a többit is itt a fórumon, ők is magyarok.) Nagy szavak, világmegváltó ötletek mennek, de amikor tenni kéne, akkor sunnyog mindegyik magyar.
Igazi birka nép vagyunk - ki is használják sokan.
---
Most hogy már tudjuk, hogy milyenek vagyunk, már "csak" annyi a dolgunk, hogy változtassunk ezen. ... Na ez az, amire mondtam, hogy valószínűbb, hogy kipusztulunk.
Nem fog menni. Inkább kifogást és magyarázatot fog a legtöbb ember találni arra, hogy miért nem változik meg, mintsem hogy megváltozzon.
Vagy jön majd valaki, aki újra pofánb@ssza a jónépet és egy erőteljes seggberúgással elindít minket egy irányba (ami persze csak addig tart, amíg az illető él). Vagy szépen lassan kipusztulunk.
... Vagy pedig megpróbálunk változtatni - elsősorban magunkon.