A jövőtlenség elől menekülnek a magyarok Riasztó emigrálási trend rajzolódik ki. A középkorú, diplomás, itthon sem reménytelen helyzetű honfitársaink költöznek külföldre, majdnem felük a családjával együtt.
Ti - akik még itt éltek - tervezitek, hogy elköltöztök Magyarországról? Ill. azok, akik már kint élnek, tervezitek, hogy visszaköltöztök valamikor?
Pl. a munkaadó esetében egyértelmű, hogy azt alkalmazza, akit hatékonyabban tud alkalmazni. Sok esetben azt, aki olcsóbb. Jobban megéri neki. Itt nem a munkaadó a hibás, hiszen fel kell vennie a versenyt a piacon, saját zsebből meg nem fogja finanszírozni a magasabb fizetését az alkalmazottainak. Itt sajnos az alkalmazottak olyan hülyék, hogy nem fognak össze. Egy újabb példa: nem is olyan régen egy nagyobb cég biztonsági őröket akart felvenni. A helyi biztonsági őrök egymásnak ígértek alá az órabérben. Így a nagy cég természetesen a legolcsóbbakat választotta. Ahelyett, hogy az őrök összegfogtak volna, és megbeszéltek volna egy minimum árat ami alá senki nem megy, ahelyett zsebpénzért vállalták be a munkát, egymásnak aláígérve. Semmi összefogás nem volt köztük, holott közös érdekük lett volna. Szűklátókörű idiótaság.
Tehát azt mondom, hogy a mai alacsony bérekért nem feltétlen a munkaadók a felelősek. Sokkal inkább a munkavállalók, akik egyrészt nem fognak össze, másrészt mindegyik úgy van vele, hogy
"a másik úgyis elválllalja majd alacsonyabb áron, ezért én is".
És ennek köszönhetik, hogy lóf@szt se kapnak a munkájukért.
Sokkal élhetőbb lenne a dolog, ha:
- A munkaadóknak csökkentenék a korlátozásaikat. (Igen, ez a kapitalizmus fontos eleme.) Hihetetlenül hangzik, de hosszú távon működne. A szolidáris rendszer nem életképes hosszú távon. El kell dönteni, hogy kommunizmust akarunk, vagy kapitalizmust. A kettő közti mutyizás káros mindkét félnek. Vagy ez legyen, vagy az. Ja, hogy a kommunizmus nem tetszik, mert akkor az indiai szegénygyerek beköltözne a házunkba az egyenlőség elve alapján? Hát akkor hajrá kapitalizmus!
- Mindeközben a munkavállalók valóban összefognának a saját érdekükben. Nem csak anyi lenne, hogy befizetik az éves érdekvédelmis díjat, amely érdekvédelmist nem is ismerik személyesen. Hanem tényleg összefognak egymással, és közösen fellépve bizony ki tudnának harcolni értelmes béreket, lehetne alkudozni a munkaadóval. Ha minden varrónő (csak egy példa) az országban nem megy egy adott bérszint alá, akkor együtt elérhetik, hogy minden őket alkalmazó cég fentebb viszi a fizetésüket, mert ugye munkás nélkül ő is tönkremegy. Nyilván nem lehet ezzel irreálisan béreket emeltetni, de egy elfogadható szintet el lehetne érni. Csak össze kellene fogniuk.
De ők összefogás helyett csak nyavajognak, meg a másikra mutogatnak, hogy "bezzeg ő nem fog úgyse össze velünk, ezért én se".
Szóval egyszerű lenne ez, csak tenni kellene érte. Ez az, ami hiányzik.
Ja, és abba kéne hagyni az állandó nyavajgást is. Jobban élünk, mint sok százmillió, sőt, sok milliárd ember a világon. Ha jól olvastam nemrég egy felmérésben, az átlag magyar ember benne van a világ legjobban élő 10-15%-ában. Persze nekünk ennél több kell, amiért meg ugye nem akarunk tenni semmit, csak várni, hogy más elintézze nekünk. Kubában pl. sokkal rosszabb körülmények között élnek az emberek. Mégis a világ egyik legoptimistábbb nemzete, az egyik legboldogabb népességgel. mi meg itt vagyunk közel oylan jó életszínvonalon, mint Ausztria, és csak nyavajgunk minden szaron.
Ha nyugati életszínvonalat akarunk, akkor tegyünk érte. Ha meg nem akarunk tenni, akkor legalább a pofánkat fogjuk be és hagyjuk abba az állandó rinyálást. A saját sorsunkért mi felelünk, viseljük hát méltósággal.