A jövőtlenség elől menekülnek a magyarok Riasztó emigrálási trend rajzolódik ki. A középkorú, diplomás, itthon sem reménytelen helyzetű honfitársaink költöznek külföldre, majdnem felük a családjával együtt.
Ti - akik még itt éltek - tervezitek, hogy elköltöztök Magyarországról? Ill. azok, akik már kint élnek, tervezitek, hogy visszaköltöztök valamikor?
Ha hiszed, ha nem, én sem milliomosként kezdtem a pályafutásomat. Elég szegény sorból jöttem, szüleimtől a biztató vállveregetésen kívül nem kaptam egyebet, mikor kikerültem az életbe. Közben meg voltam már minden az elmúlt évek során, utcaseprő, idénymunkás, biztonsági őr, szolgáltam fegyveres testületnél, voltam cég alkalmazásában középvezető, most meg vállalkozó vagyok. Nekem is megvolt ugyanaz a problémám, ami neked meg sokaknak van, tudom mit jelent minden nap zsíroskenyéren élni, és bízni abban, hogy azért holnap is lesz még belőle.
És igazából most sem élek millomosként, mert nincs igényem rá, hogy villogjak a mercikkel meg a többi baromsággal. Ami kell, azt megveszem, kisebb hóbortokra költök, de nem élek egyáltalán nagy lábon, még ha meg is tehetném. Amit elértem, azt saját erőből értem el. Nem vagyok én sem superman, ezt bárki utánam csinálhatja. De szándékosan nem magamat hoztam fel korábban példának, már csak azért sem, mert tudom, hogy itt nincs hitele egy nicknek sem. Helyette éppen ezért azt a linket raktam be, amit már láthattál is.
Ő is megcsinálta, ráadásul ő sokkal többet ért el nálam, mélyebbről küzdötte fel magát (bár több idő alatt). Nem volt másra szüksége hozzá, csak rengeteg lemondásra, meg még több kitartásra.
Az meg csak egy bugyuta előítélet, hogy azok, akik valamennyire felküzdötték magukat, szarnak a lent lévőkre. Igen, sokan vannak olyanok is, ez tény. De nem is hinnéd, hogy egy nagy részük azért az ilyen embereknek tudja, hogy honnan indult. Nem kevesen vannak közülük, akik bizony elég sokat adnak másoknak, még ha nem is feltétlen közvetlenül (hiszen ők is tudják az alapelvet: "Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni"). Persze ki-ki a saját értékítélete alapján ad másoknak. Van, aki szeretetszolgálatokat segít, van, aki kutyamenhelyeket, van, aki munkahelyeket teremt úgy, hogy nincs belőle haszna, és még sorolhatnám. És ez persze nem feltétlen látszik mindenhol és mindenki számára, amit ők tesznek. Én pl. környékbeli iskolákat szoktam segíteni ezzel-azzal, de egyáltalán nem szoktam nagy dobra verni.
De meg fogsz lepődni, hogy vannak olyanok is, akik pl. nem csalnak adót sem. (Azért hozom ezt fel, mert minden második ember ezzel szokott szembeköpni.) Tudom, sokan vannak, akik igen, látom nap mint nap, benne élek én is, így megértem ezt a felfogást. Ennek elenére én, meg még jó páran nem szoktunk adót csalni vagy más hasonlóra vetemedni. Nem vagyok álszent, a kiskapukat én is kihasználom. De a törvényt nem szegem meg. És vannak még ehhez hasonló felfogásúak mások is.
Nem kell más az eredményhez, mint elhatározás és kitartás. Mindenkiben van valami, amiben jónak számít. Onnantól már csak akaraterő kérdése, és eredményt érhet el még itt Magyarországon is. Jártam pár helyen külföldön, és nem csak a nyugati országokban. Láttam olyan életkörülményeket, amihez képest a budapesti hajléktalan dobozokból összerakott kutricája luxusvillának számít. Hát onnan tényleg nehéz kitörni! De itthon Magyarországon egyáltalán nem lehetetlen. Csak a legtöbb emberben nincs meg a kitartás, és nem hajlandó lemondani semmiről a cél érdekében. Meg amit még írtam korábban.