Vona: „Véget vetünk a cigánymercik korszakának! Meg fogjuk tőlük kérdezni, hogy kispofám, honnan van a fukszod és a luxusautód. Aki nem tud elszámolni vele, attól el fogjuk kobozni. Aki nem dolgozik, az ne is szüljön gyereket...”
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Vona: „Véget vetünk a cigánymercik korszakának! Meg fogjuk tőlük kérdezni, hogy kispofám, honnan van a fukszod és a luxusautód. Aki nem tud elszámolni vele, attól el fogjuk kobozni. Aki nem dolgozik, az ne is szüljön gyereket...”
Egyrészt ez baromság (én is vadkeleti vagyok). Másrészt óriási szerencs, hogy minden embernek kinőtt két lába, amivel nagyon ügyesen arrébb tud menni, ha akar.
Sok országban több száz kilométert utaznak a munkába, majd vissza. De Romániából is járnak át mihozzánk dolgozni.
Egyszóval ez nem érv amellett, hogy ha már valakinek nincs a közelében munkahely, akkor azt eltartsa egy másik ember. Főleg nem érv amellett, hogy ennek az embernek a gyerekeit is eltartsák mások.
"Mi van a rokkantakkal, fogyatékkal élőkkel, csökkent munkaképességűekkel? Mi van a gyermeküket egyedül nevelő anyákkal? Vagy a számtalan egyéb, a szociális demagógiába a cigányságnál kevésbé illő élethelyzettel?"
Jelen helyzetben az állam mindenkitől elvesz X összeget és azt a "rászorulónak" szétosztja.
Így kap az is, aki nem szorul rá egyáltalán. (Sőt, főként ők kapnak - akiknek jobban kellene, azok sokszor nem is kapnak.)
Az általam felvázolt rendszerben az állam nem venné el (vagy csak kisebb mértékben) az emberektől ezt a pénzt, így több marad mindenkinél.
Ergo mivel nálad is és nálam is több marad, a többlet pénzből szépen adakozhatsz azoknak, akik szerinted rászorulnak. A fogyatékkal élőknek, a gyereket egyedül nevelő anyáknak, meg akinek csak akarsz.
nem az lenne, hogy kötelező mindenkinek szolidárisnak lennie, hanem az lenne, hoyg az lenne csak szolidáris, aki akar. Ha valakinek fontos a fogyatékkal élők megsegítése, az segíti őket. Akinek nem, az meg nem. Viszont a rendszer sokkal igazságosabb lenne, mert csak az segítene másokat, aki akar. Aki meg nem akar (vagy mást akar segíteni, teszem azt egy kutyamenhelyet vagy akármit), akkor attól nem vesszük el kötelezően a pénzt.
/Mellesleg a példám eléggé sarkított volt nyilván - nem tudok pár sorban egy komplett világmegváltó tervet csinálni. nyilván lenének bizonyos helyzetek, ahol járna támogatás. A lényegét értsd az elvnek, ne a részletekbe köss bele./
"A segélyek összege elenyésző ahhoz képest, amit az oktatás ilyen irányi reformja igényelne."
Ez baromság. nem kel azért külön oktatás ehhez. Egyszerűen a komplett oktatási rendszerre kel többet költeni, ennyi.
Beleesel abba a hibába, hogy pozitívan diszkriminálsz egy réteget. Én nem teszem sem pozitívan, sem negatívan. Nálam mindenki egyenlő.
"Mellesleg a gyerek legszélsőségesebb esetben is maximum ideje egyharmadát tölti az iskolában, a maradék otthon eltöltött idővel mit kezdjen, ha segély nélkül a család képtelen fenntartani a lakhelyét."
Ha apu meg anyu dolgozik, akkor a gyerek máris iskolába jár.
De már megint a részleteket piszkálod az elv megértése helyett.
"A keményebb büntetésnek egy ponton túl nincs visszatartó ereje, ergo a bűnözési statisztikák önmagukban nem javulnak a szigortól"
Egyrészt most a két általam írt érv (szigorúbb ítéletvégrehajtás és jobb bűnüldözés) belekötöttél az egyikbe, a másikat meg nem is melítetted. Ergo csúsztatsz.
Másrészt nem írtam sehol, hogy a végletekig kelene szigorítani. Annyit írtam, hogy szigorítani kellene. A mostani szint nagyon béna, ennél sokkal szigorúbb kellene.
Tehát az érved nem állja meg a helyét.
"A segélyből élők száma akkor csökkenne, ha"
Ha nincs segély, akor csökken a segélyen élők száma, nem? :)
Amit írtál enél a résznél, az nagyrészt igaz. De paraziták a jóléti társadalmakban is vannak jócskán. A különbség csak annyi, hogy náluk könnyebben eltartják őket, mint nálunk.
Tehát az élősködő réteg kiszűrésére a jóléti társadalom, ls a sok munkahely sem megoldás. maximum csak arra jó, hogy fátylat borítson a probléma elé, miközben az a háttérben ugyanúgy megvan.
"Attól, hogy monoformizálod az alsó rétegeket nem lesz fenntarthatóbb a társadalom. A fenntarthatóság feltételez bizonyos mértkékű fejlődést, a monoformizáció ellenben stagnáláshoz vezet, ami vagy a népszaporulat további csökkenésében, a gazdasági lemaradásban, kulturális hanyatlásban, esetleg ezek variációjában nyilvánul meg. Most is ez történik, de a te terved által csak tovább súlyosbodna a helyzet."
nem igazán. Én kényszerítem ezt a réteget a másféle életmódra.
Magyarán az eddig megszokott "ne csináljunk semit, mert a segélyből is megélünk" életfelfogás helyett egy "dolgozz vagy éhendöglesz" módszert használok. Nem súlyosbodna a helyzet, bár kezdetben az átálláskor valóban lenének problémás részek. De a parazita életmód nem megoldás és nem fenntartható hosszú távon. Márpedig a parazita életmódot a szolidáris felfogás hozza létre.
"A nem-szolidáris állam mítosz. A világ sikeres államai közül egyetlenben sem fordul elő, hogy számottevő adófizető pontosan ugyanannyit kapjon vissza az államtól, amit adók formájában befizetett"
Lássuk csak. Sikeres államnak mit is nevezel? Ami sokáig fennállt mondjuk?
Róma? Kína? Japán? Sikeresek voltak és vannak, ugyanakkor egyik sem arról híresült el, hogy oylan rettenet nagy összegeket költöttek az adófizetők pénzéből a segélyen élők eltartására.
Az, hogy a mostani liberális nyugati felfogás a szolidáris eszmét hirdeti, és - többek között - emiatt szépen csúszik a béka hátsója alá, az nyilvánvaló. De nem feltétlen ez a követendő út hosszú távon.
"Németországban, Hollandiában és Angliában évek óta stabil például az átmenetileg inaktív dolgozók segélyezésének reálértéke, sőt, néhol növekedett is, s az újonnan csatlakozott uniós államokból érkező dolgozókkal is megbirkóznak a rendszereik"
Ja, megbírkóznak, amíg van annyi bevételük. Egyébként jól néznek ki az angliai zavargások, ahol pont ez a segélyből élő réteg az, amelyik kelti a feszültséget. Franciaország szintén frankó ezen a téren. Épp ezekben az országokban kezdik belátni, hogy az eddigi út nem volt a legjobb. Lásd Franciaország. Ők már talán elkezdtek valamit, amit mi meg sok más ország még nem.
A szolidaritásnak egyénileg kellene, hogy megjelenjen, nem pedig kötelező érvénnyel állami szinten. Ennyivel sok dolgot javítani lehetne.