Vona: „Véget vetünk a cigánymercik korszakának! Meg fogjuk tőlük kérdezni, hogy kispofám, honnan van a fukszod és a luxusautód. Aki nem tud elszámolni vele, attól el fogjuk kobozni. Aki nem dolgozik, az ne is szüljön gyereket...”
"Az emberek a saját életükért felelnek. Nem elvárható senkitől, hogy más életét tegye jobbá, és főként nem elvárható, hogy valaki mást tartson el."
Ezzel az egyetlen - kissé meggondolatlannak tűnő - mondatoddal mintegy félmillió hazai munkanélkülit sértettél meg.
Nehezen tudom elképzelni, hogy ezek között ne legyen szép számmal olyan, aki valóban dolgozni akar, csak éppen nem kap munkát.
Egy állam szociális képessége nagyban függ a gazdasági eredményeitől, és olykor a társadalmi hagyományaitól - mint Japán esetében is. Függhet attól is, hogy az adott állam milyen gazdasági modell alapján működik, azaz mennyit von el a lakosságtól, és mennyit ad vissza pl. szociális juttatások formájában.
Ezen összetevők számos kombinációja figyelhető meg a világon, a magyar modell az egyik legrosszabb mind közül.
Sok forrást von el, egyre kevesebbet akar visszajuttatni, a szociális támogatás elosztási rendszere ezer sebből vérzik, ráadásul a gazdaság is hanyatlik. Talán Dél-Amerikában találunk hasonlót.
A szociális juttatások teljes megvonása alsó hangon a lakosság 30%-át lehetetlenítené el hosszú távon. Mivel ez a 30% nem elszigetelten létezik - hiszen vannak rokonaik, barátaik stb. - az ő nyomoruk közvetlenül érintené a fennmaradó 70% zömét. Kis gondolkodással hamar be lehet látni, hogy a szociális háló léte nemcsak a rászorultak érdeke, hanem a gazdaság működésé is, azaz mindenkié.
A legkönnyebb ezt úgy átlátni, hogy vegyél el gondolatban MINDEN szociális elemet, és vezesd végig mintegy hárommillió ember sorsát úgy, hogy pár év alatt mondjuk hajléktalanná válnak.
Kicsit úgy tűnik nekem, hogy az érzelmeid viszik el a véleményedet, pedig alapvetően nem írsz rosszul... :)
Ezzel az egyetlen - kissé meggondolatlannak tűnő - mondatoddal mintegy félmillió hazai munkanélkülit sértettél meg.
Nehezen tudom elképzelni, hogy ezek között ne legyen szép számmal olyan, aki valóban dolgozni akar, csak éppen nem kap munkát.
Egy állam szociális képessége nagyban függ a gazdasági eredményeitől, és olykor a társadalmi hagyományaitól - mint Japán esetében is. Függhet attól is, hogy az adott állam milyen gazdasági modell alapján működik, azaz mennyit von el a lakosságtól, és mennyit ad vissza pl. szociális juttatások formájában.
Ezen összetevők számos kombinációja figyelhető meg a világon, a magyar modell az egyik legrosszabb mind közül.
Sok forrást von el, egyre kevesebbet akar visszajuttatni, a szociális támogatás elosztási rendszere ezer sebből vérzik, ráadásul a gazdaság is hanyatlik. Talán Dél-Amerikában találunk hasonlót.
A szociális juttatások teljes megvonása alsó hangon a lakosság 30%-át lehetetlenítené el hosszú távon. Mivel ez a 30% nem elszigetelten létezik - hiszen vannak rokonaik, barátaik stb. - az ő nyomoruk közvetlenül érintené a fennmaradó 70% zömét. Kis gondolkodással hamar be lehet látni, hogy a szociális háló léte nemcsak a rászorultak érdeke, hanem a gazdaság működésé is, azaz mindenkié.
A legkönnyebb ezt úgy átlátni, hogy vegyél el gondolatban MINDEN szociális elemet, és vezesd végig mintegy hárommillió ember sorsát úgy, hogy pár év alatt mondjuk hajléktalanná válnak.
Kicsit úgy tűnik nekem, hogy az érzelmeid viszik el a véleményedet, pedig alapvetően nem írsz rosszul... :)