
Idealisztikus zsákutca vagy törvényszerű állomása a XXI. század gazdasági folyamatainak?
A film készítői német gazdasági szakembereket szólaltattak meg a témában. Annyi biztos, hogy mind az akadémiai, mind pedig a köz-, illetve magánszférában dolgozó közgazdászok körében az egyik legvitatotabb kérdéssé vált az utóbbi néhány évben.
Bónusz: Értékalapú gazdaság, avagy miért ne érvényesülhetnének a belső vállalati menedzsment és marketing több évtizedes paragigmáját jelentő alapelvek a nemzet- és világgazdaságban?
En maganvallakozasban szerelo-karbantartokent dolgozok, van egy vevokorom, akik hivnak ha barmi baj vagy nyug van.
Vannak veszhelyzetek, amiket azonnal orvosolni kell (csotores, rovidzar...stb), vannak kisebb dolgok, amiket hetekig lehet gorgetni (nyikorgo ajto, beragadt kilincs, kiegett lampa)...
Honap elejen, mikor minden szamla kifizetve, semmi veszhelyzet nincs csak a lista a kisebb dolgokkal, sajnos hajlamos vagyok otthon gepezni, par ora utan "eldobni a szerszamokat" es sietni haza "faradtan" semmit nem csinalni egesz delutan.
Aztan rendszeresen honap kozepen bepanikolok, hogy hogyan lesz a lakber meg a szamlak kifizetve, aztan reggel 5-tol este 8-9-ig futok korbe hogy vegul a honap vegere mindenkit kiszamlazhassak es meglegyen a penz mindenre.
Aztan minden kezdodik elolrol.
Ha alanyi jogon kapnam a penzt, valoszinuleg semmit nem csinalnek. Pontosabban igen, utazgatnek a tengerparton, hegyet masznek, kirandulgatnek... Talan a klimaszerelesnel megmaradnek, mert az erdekes, de tutibiztos nem vinnem tulzasba.
Szerintem az emberek tobbsege a megelhetesert dolgozik, nem pedig hobbibol. Es meg ha szeretem is amit csinalok, a munka szamomra egy szivesseg amit a masiknak teszek, amiert cserebe valamit varok. Ez a penz. Ha megkapom a penzt mindenfele erofeszites nelkul, akkor minek csinaljam?