Feltétel nélküli alapjövedelemIdealisztikus zsákutca vagy törvényszerű állomása a XXI. század gazdasági folyamatainak?
A film készítői német gazdasági szakembereket szólaltattak meg a témában. Annyi biztos, hogy mind az akadémiai, mind pedig a köz-, illetve magánszférában dolgozó közgazdászok körében az egyik legvitatotabb kérdéssé vált az utóbbi néhány évben.
Bónusz: Értékalapú gazdaság, avagy miért ne érvényesülhetnének a belső vállalati menedzsment és marketing több évtizedes paragigmáját jelentő alapelvek a nemzet- és világgazdaságban?
Teljesen megalapozatlan kijelentés, lásd témába vágó kutatási eredmények.
"Hát ki kell ábrándítanom őket. Amikor az ember önmegvalósításra gondol, akkor nem feltétlen a munka jut az eszébe! :)"
A jelenleg legjobban fejlődő, egyben emberi erőforrásokra leginkább támaszkodó gazdasági ágazatok nem a hagyományos értelemben vett produktív szakmákon alapulnak. A produktív termelés a gazdasági racionalizáció és automatizáció következtében mind kevesebb emberi erőforrást igényel, nem lenne ésszerűbb tehát az így felszabaduló energiák értékteremtő erejét a gazdaság alapjává tenni a puszta termelékenység helyett? Nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberért, ha a korábbi modellek, például az ipari forradalom óta lényegében változatlan kapitalista rendszer már képtelen idomulni a technológiai és társadalmi fejlődés következtében megváltozott körülményekhez, akkor nem az embereken kell erőszakot tenni, hanem a rendszert kell újraformálni.
"Viszont annak, aki jelenleg takarításból, mosogatásból, segédmunkából tengeti az életét, annak számára nem lesz motiváló erejű a rendszer."
Motiváló lenne, ha rendesen megfizetnék.
"Meglepő, de a leghatékonyabb gazdasági modell a jelen gondolkodású ember számára a kapitalizmus lenne."
A 80-as évek óta permanensen hullámzó recesszióban hánykolódnak a kapitalista rendszerek.
"Az eddigi rendszerekkel pl. az volt a gond (a mostanival is), hogy a szegény réteg egy tetemes része elvárja, hogy eltartsák őt."
...amely recessziót nem az alsó rétegek, hanem rendre a szabályozatlan vadkapitalista gazdasági szereplők idéznek elő.
"Az ember mindig akor a leginkább leleményes, ha kényszerítve van a körülmények által."
Egy helyütt az emberi természet megváltoztathatatlansága mellett érvelsz, aztán végeredményében amellett kardoskodsz, hogy amennyiben a fejlődés következtében eljutunk arra a pontra, ahol a környezeti feltételek viszontagságai már megzabolázhatóak, akkor idézzünk elő és tartsunk fel mesterségesen olyan körülményeket, ahol farkastörvényeknek kell érvényesülniük. Arról persze elfeledkezel, hogy mind a modern természettudományos, mind pedig a meghatározó kulturális vívmányok ezen területek számára az ideálishoz közelebb álló feltételek mellett jöttek létre (sötét középkor kontra felvilágosodás, császári római birodalom kontra XIX. század).