Best of Izé

Az otthoni növénytermesztés ugyanolyan drága növényvédő és földtermékenységet javító szereket követel, mint a nagyüzemű földművelés, legfeljebb kisebb tételben, ami minimálbéren, illetve a minimálbér alatt segélyekből még mindig megfizethetetlen. A növénytermesztés ezen túl pedig némi szaktudást is igényelne, ami áthagyományozható ugyan, de nulláról, az alapoktatás keretein belül nem elsajátítható. A növénytermesztés emellett kemény fizikai munka, amiből még megfelelő szaktudás és eszközök mellett sem mindig fedezhető a táplálékellátás az idényes rendszerességen túlmenően. Nem véletlen, hogy a háztáji, önellátásra képes termelők a veteményes/gyümölcsös mellett haszonállatokat is tartanak, amelyek ellátását a fölösleges termés értékesítéséből fedezik. Ehhez 100-150 négyzetméteres porta édeskevés.

"Az orvosokat akkor - ebben talán egyetértesz - még jobban meg kellene fizetni, különben talán nem volna igazságos, hogy sok-sok év tanulás után ugyanannyit keresnek, mintha minimális agykapacitással takarításból, mosogatásból szereznék meg a plussz jövedelmüket."

Attól, hogy az emberi erőforrásokat maximálisan felemésztő munkáért nem csupán a létminimumot biztosító fizetéseket szeretnék látni, még nem jelenti azt, hogy a felsőbb szaktudást igénylő szakmákért járó fizetéseket akarok a kiskereskedelmi és alsó szolgáltatói ágazatokban dolgozóknak. Ezen felül nem értem, hogy miért becsüljük le ennyire a szaktudást nem igénylő munkákat, amennyiben azoknál az emberi jelenlét alapfeltétel. A jó kereskedői véna vagy éppen az alaposság, szorgalmasság, satöbbi, ugyanolyan alapértéke az emberi társadalomnak, mint a specifikus szaktudás. Továbbá a cigányságot sujtó demagógiát pontosan azért nem értem ebben a kontextusban, mert csak akkor szolgálhat érvként az általam elfoglalt álláspont ellenében, amennyiben a létminimumot biztosító minimálbért vesszük a gazdaság alapegységének. Nem lenne ésszerűbb előbb ezt a létminimumot definiálni, hogy annak mik a költségei, s hogy miért ne lehetne ez a gazdaság alapja a kizsákmányoló bérmunka helyett, ami a feltételekhez kötött segélyezési rendszerrel egyetemben politikai játszmák eszközévé devalválódik? Nem muszáj feltétlenül alapjövedelemben gondolkodni, felőlem jó lenne a negatív jövedelemadó is, ahol is ha a jövedelem alacsonyabb a létminimummal arányos minimálbérnél, végső soron nem befizetést, hanem állami bérkompenzációt jelent.

"Egyébként kiváncsi lennék, ennek az egésznek a bevezetését hogy képzelted?"

Magyarországon például jó kiindulópont lenne egyszer és mindenkorra elfelejteni az egykulcsos jövedelemadót. A támogatási rendszerek normalizálása is alapfeltétel (egyéni alapú támogatás bevezetése a családtámogatás, céges és egyéb intézményi kedvezmények helyett). Olyan adórendszer megteremtése, ahol nem kell évről-évre, olykor hónapról-hónapra idióta különadók ki- és bevezetésével korrigálni a büdzsét. Regionális centralizáció a közintézmények vezetésében a mostani állami központosítás helyett. Ez csak pár példa, de már ezzel is előrébb tartanánk, s ahol már egyáltalán napirendre vehető lenne a létminimum, minimálbér és bérméltányosság kiegyensúlyozása.

A bárszék-közgazdaságtan pedig azért baromság, mert a 10. leggazdagabb vendég nem is tehetett volna szert a vagyonára a többi munkája, illetve vásárlóereje nélkül, továbbá globális kontextusban (ahová a világ óhatatlanul tart), a bár hasonlat befelé zárt módon válik a komplett világgazdaság modelljévé. Tehát megint ott tartunk, hogyl a hasonlatot megalkotó szemlélet hibás és/vagy korszerűtlen.