Aha. Egyrészt most nincs kedvem ilyet olvasni, jön elég gyűlölet enélkül is, másrészt ránéztem, és pontosan tudom, mit találnék benne, tele van vele az internet.
Gondolom elkerülte a figyelmedet az a tény, hogy hitéletet írtam, nem pedig vallást (mert nyilván nem szándékosan tettél úgy, mintha vallást írtam volna, hogy aztán folytathasd, amit elkezdtél).
Szerintem a kettő között van némi különbség (ha már így szóba jött, köszi, most meg én folytatom, amit elkezdtem), ráadásul elég lényeges. Nem szükséges magyarázni, hogy mi újság az egyházakkal, és azt sem, hogy ez a pénz a mai állapotok között nem tölti be elvi szerepét.
Amit mondani szerettem volna, az annyi, hogy szükség volt és van ma is a hitéletre, meg annak támogatására is, mivel nem biztos, hogy azok a rétegek, amelyeknek a legnagyobb szüksége lenne rá, önerőből fenn tudják tartani az azt biztosító rendszert. Ha van ilyen rendszer, és az jól is működik, akkor végül az egész társadalomnak hasznára válik, szerintem belátható, hogy miért.
Az emberek életére régen is jótékony hatással volt, mert vigaszt nyújtott az akkori körülmények között. Hit kérdése, hogy ennek a vigasznak volt-e valós alapja, az viszont tény, hogy legalábbis depresszióba nem engedte süllyedni a társadalmat, és pontosan ez az, amiért szerintem ma is szükség van rá, mert ahogy én látom, szellemileg a társadalom jelentős része az akkori szint alatt, vagy legalábbis annak közelében van. Itt például az értékrend teljes felborulására gondolok, ez pedig jelentős gondokat okoz.
(Amúgy mondják, hogy épült be bőven a magyarországi kereszténységbe a régi hitből, szóval bár felváltotta, meg tönkrevágta, meg egyebek, kiírtani nem tudta.)
Egyébként ahonnan én jövök, ott a pap bácsi olyan autóval jár, amire valóban szüksége van ahhoz, hogy vasárnap délelőtt 3 településen tartson misét. Mellesleg ahol az egyházi személyek fölösleges javakra szórják a pénzt, ott nincs is velük szemben olyan bizalom, ami ahhoz kellene, hogy a vallás betöltse azt a szerepét, amire elvileg hivatott. (Persze ugyanez a séma ráhúzható a politkára is blabla.)
Gondolom elkerülte a figyelmedet az a tény, hogy hitéletet írtam, nem pedig vallást (mert nyilván nem szándékosan tettél úgy, mintha vallást írtam volna, hogy aztán folytathasd, amit elkezdtél).
Szerintem a kettő között van némi különbség (ha már így szóba jött, köszi, most meg én folytatom, amit elkezdtem), ráadásul elég lényeges. Nem szükséges magyarázni, hogy mi újság az egyházakkal, és azt sem, hogy ez a pénz a mai állapotok között nem tölti be elvi szerepét.
Amit mondani szerettem volna, az annyi, hogy szükség volt és van ma is a hitéletre, meg annak támogatására is, mivel nem biztos, hogy azok a rétegek, amelyeknek a legnagyobb szüksége lenne rá, önerőből fenn tudják tartani az azt biztosító rendszert. Ha van ilyen rendszer, és az jól is működik, akkor végül az egész társadalomnak hasznára válik, szerintem belátható, hogy miért.
Az emberek életére régen is jótékony hatással volt, mert vigaszt nyújtott az akkori körülmények között. Hit kérdése, hogy ennek a vigasznak volt-e valós alapja, az viszont tény, hogy legalábbis depresszióba nem engedte süllyedni a társadalmat, és pontosan ez az, amiért szerintem ma is szükség van rá, mert ahogy én látom, szellemileg a társadalom jelentős része az akkori szint alatt, vagy legalábbis annak közelében van. Itt például az értékrend teljes felborulására gondolok, ez pedig jelentős gondokat okoz.
(Amúgy mondják, hogy épült be bőven a magyarországi kereszténységbe a régi hitből, szóval bár felváltotta, meg tönkrevágta, meg egyebek, kiírtani nem tudta.)
Egyébként ahonnan én jövök, ott a pap bácsi olyan autóval jár, amire valóban szüksége van ahhoz, hogy vasárnap délelőtt 3 településen tartson misét. Mellesleg ahol az egyházi személyek fölösleges javakra szórják a pénzt, ott nincs is velük szemben olyan bizalom, ami ahhoz kellene, hogy a vallás betöltse azt a szerepét, amire elvileg hivatott. (Persze ugyanez a séma ráhúzható a politkára is blabla.)