A hvg-s cikkből egyébként egyértelműen kitűnik, hogy nem az az elsődleges "problémakör" amit nagydee felvetett, miszerint bilaterális (kétoldalú) egyezmény keretében szeretnének forrásadót beszedni. Forrásadót - azaz külföldi betétet terhelő kamatadó egy meghatározott részét - ugyanis európai uniós keretszerződések következtében (melyeknek piacharmonizációs különszerződések miatt Svájc is részese) Svájc már most is rendszeresen utal hazánknak. Bizonyos irányelvek miatt jelenleg európai uniós keretek között is lehetősége van ezt adatszolgáltatás nélkül megtenni, ezek az irányelvek azonban eléggé képlékenyek, tehát egy szigorúbb uniós politika mellett esetleg módosulnának.
Svájc azért erőlteti a kétoldalú megállapodásokat, mert az számára előnyösebb helyzetet teremtene. Gyakorlatilag lehetőséget biztosítana Svájcnak arra, hogy függetlenül a nemzetközi irányelvektől (amik nem kötelező érvényűek, csak amolyan "erősen ajánlott" jellegűek) visszatartson információkat a nála lévő betétekről, a Lázárék által is hangsúlyozott 35%-os forrásadó fejében.
Következtetés: 1. Lázárék soha nem fogják a kint lévő betétek tőkerészét megadóztatni, sem azokról egyértelmű és lekövethető információkat kapni, maximum a kamatrész után beszedett forrásadóval kapcsolatban tárgyalhatnak 2. ha megkötnek egy bilaterális szerződést, az egyrészt szembemegy az EU pénzpiaci elveivel - aminek azért egy túlzott-deficit alól menekülni próbáló ország esetében lennének negatív következményei, másrészt viszont kvázi felbátorítanánk az esetlegesen külföldre menekített adózatlan vagyon tulajdonosait, hogy hagyják csak ott a pénzüket, úgyse fogja tudni állambácsi ezután megbolygatni. Gyakorlatilag egy hamis adóamnesztia képét dobná fel a kormány, annyi különbséggel, hogy itt semmi nem indokolná a tőkerész hazahozatalát, viszont az svájci számlán is "tisztára mosódna".
A hvg-s cikkből egyébként egyértelműen kitűnik, hogy nem az az elsődleges "problémakör" amit nagydee felvetett, miszerint bilaterális (kétoldalú) egyezmény keretében szeretnének forrásadót beszedni. Forrásadót - azaz külföldi betétet terhelő kamatadó egy meghatározott részét - ugyanis európai uniós keretszerződések következtében (melyeknek piacharmonizációs különszerződések miatt Svájc is részese) Svájc már most is rendszeresen utal hazánknak. Bizonyos irányelvek miatt jelenleg európai uniós keretek között is lehetősége van ezt adatszolgáltatás nélkül megtenni, ezek az irányelvek azonban eléggé képlékenyek, tehát egy szigorúbb uniós politika mellett esetleg módosulnának.
Svájc azért erőlteti a kétoldalú megállapodásokat, mert az számára előnyösebb helyzetet teremtene. Gyakorlatilag lehetőséget biztosítana Svájcnak arra, hogy függetlenül a nemzetközi irányelvektől (amik nem kötelező érvényűek, csak amolyan "erősen ajánlott" jellegűek) visszatartson információkat a nála lévő betétekről, a Lázárék által is hangsúlyozott 35%-os forrásadó fejében.
Következtetés: 1. Lázárék soha nem fogják a kint lévő betétek tőkerészét megadóztatni, sem azokról egyértelmű és lekövethető információkat kapni, maximum a kamatrész után beszedett forrásadóval kapcsolatban tárgyalhatnak 2. ha megkötnek egy bilaterális szerződést, az egyrészt szembemegy az EU pénzpiaci elveivel - aminek azért egy túlzott-deficit alól menekülni próbáló ország esetében lennének negatív következményei, másrészt viszont kvázi felbátorítanánk az esetlegesen külföldre menekített adózatlan vagyon tulajdonosait, hogy hagyják csak ott a pénzüket, úgyse fogja tudni állambácsi ezután megbolygatni. Gyakorlatilag egy hamis adóamnesztia képét dobná fel a kormány, annyi különbséggel, hogy itt semmi nem indokolná a tőkerész hazahozatalát, viszont az svájci számlán is "tisztára mosódna".