A minden tudományos alapot nélkülöző, magát alternatívnak nevező orvoslás nagy trükkje, hogy több tízmillió dollárért eladott egyetlen kacsamájat. A hatóanyagra állítólag a víz emlékszik.
Ez amúgy nagyon érdekes téma, tudományos körökben is sokat beszélünk róla, mert a kérdés komplexitásából és dimenzióiból adódóan nyilván nem lehet teljesen egyértelműen megjósolni, pontosan mi lesz (eleve minden jóslás ugye bizonytalan a biztosan bekövetkező valósághoz képest). Vannak azonban bizonyos alapelvek, amik nem változnak. A civilizációs környezet működését tekintve nem valami totál más közeg, mint amiben eddig mozogtunk, csak más feladatok elé (is) állít a természetes élőhely kihívásaihoz képest. De az evolúció nagyon is működik itt is, mert ugyanúgy vannak kihívások, amiknek nyilván nem tud mindenki ugyanolyan sikeresen megfelelni, ugyanúgy limitáltak a források, stb., tehát ugyanúgy van szelekciós nyomás, csak kicsit más irányú, mint a szavannán. Meg persze a természetes környezettől is ugyanúgy függünk továbbra is, csak már nem mindig érezzük ezt közvetlenül a saját bőrünkön, de attól még a szoros kapcsolat és a visszacsatolások megvannak.
Igazából azért nem befolyásolja számottevően a megnövekedett élettartam a természetes szelekciót, mert még ha teljesen optimális feltételeket is biztosítunk egy élőlénynek, akkor is limitált ideig fog csak élni, illetve még limitáltabb az az idő, amit szaporodással tölthet. Ugyan a "modern" nyugati társadalmakban most hosszabb az élettartam, de nem is tizenévesen kezdenek az emberek gyereket csinálni, tehát a szaporodási sikerességet tekintve, ami a szelekciós mechanizmus alap értékmérője, valójában ugyanott vagyunk mint 100 évvel ezelőtt... Más részről hiába biztosítunk mindenkinek egyformán jobb körülményeket, a "defektes" egyedek akkor is le fognak maradni a jobbaktól, tehát a szelekciónak "lesz mi alapján válogatnia". Magyarul csak a "baseline" emelkedik, de a különbségek ettől nem tűnnek el. Az evolúció sebessége ráadásul nem a fajok egyedeinek élethosszától függ (ha így lenne, akkor a rövid ideig élő, r-stratégista rágcsálók evolúciójának sokkal gyorsabbnak kéne lennie, mint a k-stratégista emlősöké, pl. a ceteké és főemlősöké, tehát tele kéne lennünk szuperfejlett hörcsögökkel...de nem :))
Az embernek genetikailag egyébként kb. 120 (max. 130) év a "lejárati ideje", ezt lehet maximum elérni a feltételek optimalizálásával, a szervezet károsodásainak reparálgatásával, utána annyira összeadódnak az élet során begyűjtött negatív hatások káros következményei, hogy összeomlik a rendszer. Néhány egyednek persze ma is sikerül elérni ezt az életkort (igen, akár a modern orvostudomány segítsége nélkül is), tehát az önmagában nem természetellenes, hogy élhetünk akár 120 évig is. Illetve nehéz meghúzni azt a határvonalat is, hogy mitől számít mesterséges élethossznövelő behatásnak valami. Ha azt vesszük, az is az, ha leütsz és megeszel egy nyulat, hogy ne halj éhen, vagy bekötöd a sebed egy levéllel, hogy ne vérezz el. Tulajdonképpen a legmodernebb agyműtét is csak arról szól, hogy eszközhasználó állatként felhasználjuk a környezetünk által nyújtott nyersanyagokat, lehetőségeket a túlélésünk érdekében. Ez pedig természetes dolog, minden más állatfaj hasonlóan cselekszik, csak nem mindegyiknek egyforma a környezetátalakító képessége. Mi ugyanúgy a Föld természetes faunájának a része vagyunk, mint a grevy zebra vagy a tolltetű... :) (Ennek megfelelően ugyanazok az alaptörvények érvényesek ránk is, bármilyen környezetbe kerülünk.) Az meg majd idővel szépen úgyis kiderül, hogy megérte -e neocortexre gyúrni... :) (Lehet, hogy a más túlélési stratégiát követő csótányok lesznek hosszú távon a sikeresebbek, nem mindig a specializáció a "jó megoldás". Evolúciós szempontból kizárólag a túlélés számít, nem a komplexitás.) :)
Igazából azért nem befolyásolja számottevően a megnövekedett élettartam a természetes szelekciót, mert még ha teljesen optimális feltételeket is biztosítunk egy élőlénynek, akkor is limitált ideig fog csak élni, illetve még limitáltabb az az idő, amit szaporodással tölthet. Ugyan a "modern" nyugati társadalmakban most hosszabb az élettartam, de nem is tizenévesen kezdenek az emberek gyereket csinálni, tehát a szaporodási sikerességet tekintve, ami a szelekciós mechanizmus alap értékmérője, valójában ugyanott vagyunk mint 100 évvel ezelőtt... Más részről hiába biztosítunk mindenkinek egyformán jobb körülményeket, a "defektes" egyedek akkor is le fognak maradni a jobbaktól, tehát a szelekciónak "lesz mi alapján válogatnia". Magyarul csak a "baseline" emelkedik, de a különbségek ettől nem tűnnek el. Az evolúció sebessége ráadásul nem a fajok egyedeinek élethosszától függ (ha így lenne, akkor a rövid ideig élő, r-stratégista rágcsálók evolúciójának sokkal gyorsabbnak kéne lennie, mint a k-stratégista emlősöké, pl. a ceteké és főemlősöké, tehát tele kéne lennünk szuperfejlett hörcsögökkel...de nem :))
Az embernek genetikailag egyébként kb. 120 (max. 130) év a "lejárati ideje", ezt lehet maximum elérni a feltételek optimalizálásával, a szervezet károsodásainak reparálgatásával, utána annyira összeadódnak az élet során begyűjtött negatív hatások káros következményei, hogy összeomlik a rendszer. Néhány egyednek persze ma is sikerül elérni ezt az életkort (igen, akár a modern orvostudomány segítsége nélkül is), tehát az önmagában nem természetellenes, hogy élhetünk akár 120 évig is. Illetve nehéz meghúzni azt a határvonalat is, hogy mitől számít mesterséges élethossznövelő behatásnak valami. Ha azt vesszük, az is az, ha leütsz és megeszel egy nyulat, hogy ne halj éhen, vagy bekötöd a sebed egy levéllel, hogy ne vérezz el. Tulajdonképpen a legmodernebb agyműtét is csak arról szól, hogy eszközhasználó állatként felhasználjuk a környezetünk által nyújtott nyersanyagokat, lehetőségeket a túlélésünk érdekében. Ez pedig természetes dolog, minden más állatfaj hasonlóan cselekszik, csak nem mindegyiknek egyforma a környezetátalakító képessége. Mi ugyanúgy a Föld természetes faunájának a része vagyunk, mint a grevy zebra vagy a tolltetű... :) (Ennek megfelelően ugyanazok az alaptörvények érvényesek ránk is, bármilyen környezetbe kerülünk.) Az meg majd idővel szépen úgyis kiderül, hogy megérte -e neocortexre gyúrni... :) (Lehet, hogy a más túlélési stratégiát követő csótányok lesznek hosszú távon a sikeresebbek, nem mindig a specializáció a "jó megoldás". Evolúciós szempontból kizárólag a túlélés számít, nem a komplexitás.) :)