"mert tisztában vagyok vele eléggé. Viszont tartom magam annyira intelligens, gondolkodó, az állatoktól eltérő emberi lénynek, hogy le tudjam győzni az ösztöneimet"
Butaságot beszélsz. Most is az ösztönöd hajt, mikor ezt írod.
Esetleg olvasgass kicsit a Maslow piramisról is, hátha úgy picit érten fogod: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis
Most éppen azért írsz, mert vagy az önbecsülés, vagy pedig az önmegvalósítás pontjainak felelsz meg. Ez is ösztönös az embernél, tehát ezek szerint mégsem győzted le őket magadban.
Egyéként nem is lehet igazán. Ha nem lennének ösztöneid, nem is léteznél már. Az ösztön a legalapvetőbb, nem igazán módosítható motivációs erő. Jó, ha sok ezer év alatt képes változni, de inkább évmiliók kellenek hozzá. Sokkal erősebb, mint az érzelem vagy akár a tudat. Sőt, az érzelem és a tudat is a legtöbb esetben valamelyik ösztönön alapszik.
"hogy valóban különbözzünk is, felismerjük, hogy vannak ösztöneink, és ha az esetleg ellenkezik az erkölcseinkkel, vagy ha jobban tetszik a belső morálunkkal, akkor az ösztöneink ellen cselekedjünk"
Ez is butaság. Soha nem az ösztönöd ellen cselekszel.
Az erkölcs az emberi társadalomban folyamatosan változik. Japánban pár száz évvel ezelőtt az öngyilkosság teljesen elfogadott volt (ma is sokszor az). Az volt erkölcsös. Most meg más az erkölcsös. Régen az eretnekek megölése erkölcsös volt. Ma a buzik elfogadása erkölcsös.
Az emberi erkölcs rövid idő alatt, akár 1-2 generáción belül is képes változni ... és változik is folyamatosan. Amit ma erkölcsösnek nevezel, az lehet, hogy 20 év múlva már nem lesz az. Amire most azt mondod, hogy erkölcstelen (csókolódzás nyílt utcán), az a következő generációnak már természetes lesz. Az erkölcs állandóan alakul, hogy a körülményekhez alkalmazkodik az ember. Igazából csak egy önigazoló üres frázis, ami csak azért van, hogy az ember betudhassa önmagát a "jó" kategóriába, és aki nem úgy gondolkodik, mint ő, azt meg a "rossz"-ba.
Viszont a belső mozgatórugó mindig az ösztön marad. De mivel több dolog is létezik ösztön címszó alatt, és ezek az egyses embereknél más-más súllyel esnek latba, ezért van, hogy vívódik az ember.
"akkor nincs semmi baj azzal sem, ha agyonütök egy nyolcvan éves öreglányt, hogy elvegyem az aranyait"
Meg is tennéd, ha az életed múlna rajta. Most azért nem teszed, mert nem annyira szükséges az életben maradásodhoz, másrészt meg tartasz a társadalom retorzióitól. A társadalomban van egy úgynevezett összefogás. Mivel az ember régebben fizikailag nem a legerősebb faj volt, ezért összefogott a többi emberrel, hogy életben tudjon maradni. Így közös érdek volt az, hogy ne feltétlen nyírják ki egymást, ha nem muszáj. Ebből ered az, hogy az emberek többsége nem gyilkolássza úton-útfélen a másikat. (Kivéve, ha éppen mégis azt kívánja az érdeke.) Ebből ered ez a társadalmilag elfogadott nézet is. Te most az ezen ösztönből létrejövő erkölcsöt mutogatod, holott nem az erkölcs a lényeg, mert az idővel ha a szükség úgy hozza, úgyis megváltozik. Hanem a mozgatórugó a fontos, az ösztön.
"vagy akár a szegény családokban meg is ehetnék a legkisebb gyerekeket, mert kevés a kaja"
Nem fogod elhinni, volt rá példa a történelemben nem egyszer. De akkor már sokkal egyzserűbb a szomszéd gyerekét megenni, mert akkor mégsem a saját vérvonalunkat nyírjuk ki.
Egyébként meg nézd meg az Életben maradtak című filmet. Roppant tanulságos. Sokat tanulhatsz arról, hogy az embernél az erkölcsnek nevezett üres máz milyen gyorsan képes lehullani, és átadni a helyét egy újnak. Miközben a belső mozgatórugó mindvégig az ösztön maradt.
"De figyi csaljon meg a párod egyszerre öt bantu négerrel, és örülj neki, hogy csak a termékenységét akarja növelni, simogasd meg a buksiját, hogy rendben vagyunk, köszi hogy csak higítani próbálod a családunk vérvonalát!"
Látom, hangyafasznyit sem értettél meg a dologból. :D
Sebaj, élj csak álomvilágban, miközben téged is ugyanúgy az ösztönöd hajt. ;)
Butaságot beszélsz. Most is az ösztönöd hajt, mikor ezt írod.
Esetleg olvasgass kicsit a Maslow piramisról is, hátha úgy picit érten fogod:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis
Most éppen azért írsz, mert vagy az önbecsülés, vagy pedig az önmegvalósítás pontjainak felelsz meg. Ez is ösztönös az embernél, tehát ezek szerint mégsem győzted le őket magadban.
Egyéként nem is lehet igazán. Ha nem lennének ösztöneid, nem is léteznél már. Az ösztön a legalapvetőbb, nem igazán módosítható motivációs erő. Jó, ha sok ezer év alatt képes változni, de inkább évmiliók kellenek hozzá. Sokkal erősebb, mint az érzelem vagy akár a tudat. Sőt, az érzelem és a tudat is a legtöbb esetben valamelyik ösztönön alapszik.
"hogy valóban különbözzünk is, felismerjük, hogy vannak ösztöneink, és ha az esetleg ellenkezik az erkölcseinkkel, vagy ha jobban tetszik a belső morálunkkal, akkor az ösztöneink ellen cselekedjünk"
Ez is butaság. Soha nem az ösztönöd ellen cselekszel.
Az erkölcs az emberi társadalomban folyamatosan változik. Japánban pár száz évvel ezelőtt az öngyilkosság teljesen elfogadott volt (ma is sokszor az). Az volt erkölcsös. Most meg más az erkölcsös. Régen az eretnekek megölése erkölcsös volt. Ma a buzik elfogadása erkölcsös.
Az emberi erkölcs rövid idő alatt, akár 1-2 generáción belül is képes változni ... és változik is folyamatosan. Amit ma erkölcsösnek nevezel, az lehet, hogy 20 év múlva már nem lesz az. Amire most azt mondod, hogy erkölcstelen (csókolódzás nyílt utcán), az a következő generációnak már természetes lesz. Az erkölcs állandóan alakul, hogy a körülményekhez alkalmazkodik az ember. Igazából csak egy önigazoló üres frázis, ami csak azért van, hogy az ember betudhassa önmagát a "jó" kategóriába, és aki nem úgy gondolkodik, mint ő, azt meg a "rossz"-ba.
Viszont a belső mozgatórugó mindig az ösztön marad. De mivel több dolog is létezik ösztön címszó alatt, és ezek az egyses embereknél más-más súllyel esnek latba, ezért van, hogy vívódik az ember.
"akkor nincs semmi baj azzal sem, ha agyonütök egy nyolcvan éves öreglányt, hogy elvegyem az aranyait"
Meg is tennéd, ha az életed múlna rajta. Most azért nem teszed, mert nem annyira szükséges az életben maradásodhoz, másrészt meg tartasz a társadalom retorzióitól. A társadalomban van egy úgynevezett összefogás. Mivel az ember régebben fizikailag nem a legerősebb faj volt, ezért összefogott a többi emberrel, hogy életben tudjon maradni. Így közös érdek volt az, hogy ne feltétlen nyírják ki egymást, ha nem muszáj. Ebből ered az, hogy az emberek többsége nem gyilkolássza úton-útfélen a másikat. (Kivéve, ha éppen mégis azt kívánja az érdeke.) Ebből ered ez a társadalmilag elfogadott nézet is. Te most az ezen ösztönből létrejövő erkölcsöt mutogatod, holott nem az erkölcs a lényeg, mert az idővel ha a szükség úgy hozza, úgyis megváltozik. Hanem a mozgatórugó a fontos, az ösztön.
"vagy akár a szegény családokban meg is ehetnék a legkisebb gyerekeket, mert kevés a kaja"
Nem fogod elhinni, volt rá példa a történelemben nem egyszer. De akkor már sokkal egyzserűbb a szomszéd gyerekét megenni, mert akkor mégsem a saját vérvonalunkat nyírjuk ki.
Egyébként meg nézd meg az Életben maradtak című filmet. Roppant tanulságos. Sokat tanulhatsz arról, hogy az embernél az erkölcsnek nevezett üres máz milyen gyorsan képes lehullani, és átadni a helyét egy újnak. Miközben a belső mozgatórugó mindvégig az ösztön maradt.
"De figyi csaljon meg a párod egyszerre öt bantu négerrel, és örülj neki, hogy csak a termékenységét akarja növelni, simogasd meg a buksiját, hogy rendben vagyunk, köszi hogy csak higítani próbálod a családunk vérvonalát!"
Látom, hangyafasznyit sem értettél meg a dologból. :D
Sebaj, élj csak álomvilágban, miközben téged is ugyanúgy az ösztönöd hajt. ;)