Anélkül, hogy nagyon félre kívánnám terelni a témát, ez csak az én véleményem nem több.
Van szerintetek egyáltalán értelme házasságot kötni valamiféle hit vagy szakralitás vagy ilyesmi nélkül? Ún. polgári esküvőn konkrétan semmi sem történik - kivéve ha direkt kéritek - csak egy aláírás, semmi ígéret vagy fogadalom kitartásról és kölcsönös tiszteletről, szeretetről még a legnehezebb szitukon keresztül is, stb. A Ptk. közben asszem mostanra már teljesen egyenértékűként kezeli a regisztrációt a házassággal, tehát ilyen értelemben semmi értelme. Sok pár meg hüledezik, hogy ha templomi esküvőt akar,akkor ott elvárásokkal találkozik, és igen, ott pedig már lelkiismereti kérdést csinálnak ebből, akár tetszik, akár nem.
Egyik fekete-fehérre egyszerűsített példa: kijöttök az esküvőről, párod fejét beveri egy tégla, és egy nyáladzó idióta lesz egész életére. Jog szerint csinálj amit akarsz,tedd be otthonba aztán csá vagy maradj vele, te dolgod, lelkiismereti alapon meg éppen most mondtad ki, hogy kitartasz mellette halálig, ezt dobta a gép, így fogsz kitartani mellette, mert talán még egy árnyalatnyit komolyan is gondoltad, hogy szereted.
Baromira összekeverik ezt a kétféle házasságfogalmat, és nem is annyira a hivatalok és a vallások, mint az emberek. Hittel kötött házasságban nincs, nem lehet értelme szerződésnek (még akár a polgári esküvőnek se sok), polgári értelemben meg tök felesleges a templomi cécó és az összes haccacáré, és a legtisztább ügy a szerződés. Néha nem értem minek keverni ezeket, de hát sokfélék vagyunk.
Mai izés téma: szerintetek szükség van házassági szerződésre?
Van szerintetek egyáltalán értelme házasságot kötni valamiféle hit vagy szakralitás vagy ilyesmi nélkül? Ún. polgári esküvőn konkrétan semmi sem történik - kivéve ha direkt kéritek - csak egy aláírás, semmi ígéret vagy fogadalom kitartásról és kölcsönös tiszteletről, szeretetről még a legnehezebb szitukon keresztül is, stb. A Ptk. közben asszem mostanra már teljesen egyenértékűként kezeli a regisztrációt a házassággal, tehát ilyen értelemben semmi értelme. Sok pár meg hüledezik, hogy ha templomi esküvőt akar,akkor ott elvárásokkal találkozik, és igen, ott pedig már lelkiismereti kérdést csinálnak ebből, akár tetszik, akár nem.
Egyik fekete-fehérre egyszerűsített példa: kijöttök az esküvőről, párod fejét beveri egy tégla, és egy nyáladzó idióta lesz egész életére. Jog szerint csinálj amit akarsz,tedd be otthonba aztán csá vagy maradj vele, te dolgod, lelkiismereti alapon meg éppen most mondtad ki, hogy kitartasz mellette halálig, ezt dobta a gép, így fogsz kitartani mellette, mert talán még egy árnyalatnyit komolyan is gondoltad, hogy szereted.
Baromira összekeverik ezt a kétféle házasságfogalmat, és nem is annyira a hivatalok és a vallások, mint az emberek. Hittel kötött házasságban nincs, nem lehet értelme szerződésnek (még akár a polgári esküvőnek se sok), polgári értelemben meg tök felesleges a templomi cécó és az összes haccacáré, és a legtisztább ügy a szerződés. Néha nem értem minek keverni ezeket, de hát sokfélék vagyunk.