Kezdünk elbeszélni egymás mellett, és emiatt gondolom, hogy egyszerűen tisztába kéne ezt tenni.
Egy hívő ember számára (akármiben is hisz, akárhová tartozik vagy nem tartozik) a házasság jogi része egy "állampolgári feladat" egy aláírás és nem több, csak ahhoz kell, hogy az emberi társadalomban is helyükön legyenek a dolgok, és ennyi. Nekik a "házasság" szó nem ezt a jogi izét jelenti, hanem egy szakrális valamit, most egyszerűsítve legyen ennyi. Magát komolyan vevő hívő ember fejében ha IGEN-t mond, akkor meg se fordul, hogy abból valaha NEM is lehet, bár az élet persze sokféle koreográfiával dolgozik. Ha mégis NEM lesz valahogy, az is megoldható, csak nem egyszerű (főleg lelkileg).
A nem hívő emberek nagy részében - nekem úgy tűnik - valahol mégsincs meg ez a fajta bizalom a házasság irányában, és emiatt szerződést is kötnének, viszont a szakrális része érthető módon már nem érdekli őket, és ezzel nincs is baj. Őszerintük minden más handabanda, a "házasság" az aláírást jelenti. (Sokan mondjuk, és főleg nem hívők, emiatt szerintem joggal hivatkoznak arra, hogy "minek a papír?" De ez is csak az én véleményem.) Az ő dolgaik rendezéséhez ott a szerződés, ha nincs, az is megoldható, csak nem egyszerű (főleg jogilag).
Valahol szerintem ez a két dolog nem ugyanaz, de nincs rá két külön szó. Mások esetében semmivel sem tartom rosszabb kapcsolatnak a nem egyházi házasságot az egyházinál, mindenki úgy dönt, úgy él, ahogy akar, de az én szememben mégis más. Nekem nem volna elég egy polgári dolog, mert hívő vagyok, de elfogadom, hogy másnak meg a templom nem hiányzik, de nagyon is fontos a hivatal. Nem lenne egyszerűbb valahogy két külön házasságfogalmat kitalálni erre?
Egy hívő ember számára (akármiben is hisz, akárhová tartozik vagy nem tartozik) a házasság jogi része egy "állampolgári feladat" egy aláírás és nem több, csak ahhoz kell, hogy az emberi társadalomban is helyükön legyenek a dolgok, és ennyi. Nekik a "házasság" szó nem ezt a jogi izét jelenti, hanem egy szakrális valamit, most egyszerűsítve legyen ennyi. Magát komolyan vevő hívő ember fejében ha IGEN-t mond, akkor meg se fordul, hogy abból valaha NEM is lehet, bár az élet persze sokféle koreográfiával dolgozik. Ha mégis NEM lesz valahogy, az is megoldható, csak nem egyszerű (főleg lelkileg).
A nem hívő emberek nagy részében - nekem úgy tűnik - valahol mégsincs meg ez a fajta bizalom a házasság irányában, és emiatt szerződést is kötnének, viszont a szakrális része érthető módon már nem érdekli őket, és ezzel nincs is baj. Őszerintük minden más handabanda, a "házasság" az aláírást jelenti. (Sokan mondjuk, és főleg nem hívők, emiatt szerintem joggal hivatkoznak arra, hogy "minek a papír?" De ez is csak az én véleményem.) Az ő dolgaik rendezéséhez ott a szerződés, ha nincs, az is megoldható, csak nem egyszerű (főleg jogilag).
Valahol szerintem ez a két dolog nem ugyanaz, de nincs rá két külön szó. Mások esetében semmivel sem tartom rosszabb kapcsolatnak a nem egyházi házasságot az egyházinál, mindenki úgy dönt, úgy él, ahogy akar, de az én szememben mégis más. Nekem nem volna elég egy polgári dolog, mert hívő vagyok, de elfogadom, hogy másnak meg a templom nem hiányzik, de nagyon is fontos a hivatal. Nem lenne egyszerűbb valahogy két külön házasságfogalmat kitalálni erre?