Elsőre a szívemre hallgatva azt mondanám, hogy nem. De ha mondjuk két már vagyonnal rendelkező felsőközéposztály, vagy felső tízezerbe tartozó emberre gondolok, akik az elittárson találtak egymásra, és fontos nekik, hogy a 100ezres dizájnszéket ki vitte a közös házba, akkor azt mondom, hogy igen kell a házasági szerződés. Ha arra gondolok, hogy hány válás végződött úgy, hogy a lakást lefelezték, és egymás agyára mentek még 10 évig, vagy netán apu bedühödött és kettévágta a szekrényt, hogy nesze akkor a fele a tiéd, akkor azt mondom kell a házassági szerződés. Ha netán olyat írnak bele, hogy ki mikor viheti a gyereket, akkor talán. Ha abba gondolok bele, hogy a gyereknek mi a jó, akkor nem biztos hogy szerződés kell. Ha romantikusan nézem a házasságot, hogy azért veszem el a nőt, mert szeretem, és vele akarom leélni az életemet, akkor nem kell, mert elveszi a szépségét a szerződés. Legalábbis biztos nézett volna nagyot a feleségem, ha azt mondom, gyere előbb ezt aláírjuk, aztán mehet az igen-igen.
Na szerintem nem kell, de nem mondom azt, hogy hülyeség, adott esetben, kellhet is akár.
Ami viszont másik kérdés, kell-e esküvő egyáltalán, vagy mondjuk kell-e egyházi esküvő, amikor úgyse tartják be az emberek a holtodiglan-holtomiglant, és amúgy nem is vallásosak. Ez is megérne egy misét.
Na szerintem nem kell, de nem mondom azt, hogy hülyeség, adott esetben, kellhet is akár.
Ami viszont másik kérdés, kell-e esküvő egyáltalán, vagy mondjuk kell-e egyházi esküvő, amikor úgyse tartják be az emberek a holtodiglan-holtomiglant, és amúgy nem is vallásosak. Ez is megérne egy misét.