Az egyházi esküvő témához: Ez azért a családok beállítottságán is múlik, nem csak a fiatalokon. Vannak, akik azért tartják meg az egyházi esküvőt, hogy ne kelljen egy életen át hallgatni miatta a rokonokat (akikért tulajdonképpen az egész hercehurca jórészt van).
Valóban van az esküvőnek egy lényeges jogi, adminisztrációs része (ugyanúgy mint ahogy az élet többi, fontos eseményének, a születésnek, halálnak, stb. is van), de nem ez a lényeg benne, hanem hogy valaki azt az elhatározását, hogy egy másik emberrel köti össze az életét, nyíltan, hivatalosan is felvállalja az összes többi ember előtt. Ez tulajdonképpen egy gesztus a párja felé, hogy komolyan gondolja a dolgot. Ilyen szempontból nem "bohóckodás" esküvőt tartani, ezt az elhatározást a rokonokkal, barátokkal megünnepelni, mert ez az egyik legfontosabb döntés egy ember életében. (Illetve ennyi erővel minek bármit is megünnepelni...)
Más kérdés, hogy esküvőt nem fél év járás után kell tartani, hanem minimum pár év együttélést követően, amikor valóban megismerhették már egymást annyira a felek, hogy biztosak legyenek a dolgukban.
Valóban van az esküvőnek egy lényeges jogi, adminisztrációs része (ugyanúgy mint ahogy az élet többi, fontos eseményének, a születésnek, halálnak, stb. is van), de nem ez a lényeg benne, hanem hogy valaki azt az elhatározását, hogy egy másik emberrel köti össze az életét, nyíltan, hivatalosan is felvállalja az összes többi ember előtt. Ez tulajdonképpen egy gesztus a párja felé, hogy komolyan gondolja a dolgot. Ilyen szempontból nem "bohóckodás" esküvőt tartani, ezt az elhatározást a rokonokkal, barátokkal megünnepelni, mert ez az egyik legfontosabb döntés egy ember életében. (Illetve ennyi erővel minek bármit is megünnepelni...)
Más kérdés, hogy esküvőt nem fél év járás után kell tartani, hanem minimum pár év együttélést követően, amikor valóban megismerhették már egymást annyira a felek, hogy biztosak legyenek a dolgukban.