Miért is mondott le a pápa? További jelenléte a Vatikánban szükségszerű, máskülönben teljesen védtelen marad. Mindez lehetővé teszi, hogy ne folyhasson ellene semmiféle eljárás és vizsgálat az egyház által folytatott szexuális és gazdasági bűncselekmények ügyében, melyek botránya ennek ellenére tovább tagad és feltehetően nem áll meg a vihar a Vatikán falainál.
A pápát a Nemzetközi Büntetőbíróság személyében csak német állampolgárként vonhatná büntetőjogi eljárás alá - tekintve, hogy a Vatikán nem szerződéses tagállama -, azonban amíg élhet a titulusaival járó diplomáciai mentességgel, tehát attól a Szentszék nem fosztja meg egyezményesen, addig személyében sérthetetlen marad mindenféle bíróság előtt.
Az ENSZ BT Ratzinger személye ellen ugyanilyen okokból kifolyólag nem kezdeményez eljárást, Vatikánváros ellen pedig - már ha egyáltalán kötelező érvényűek az ENSZ BT határozatai a megfigyelői státuszú államra - maximum a gyermekmolesztálási ügyekkel kapcsolatban tehetné, ami pedig azért megfoghatatlan, hiszen az ügyek nem az államhoz, hanem az azt diplomáciailag képviselő Szentszékhez és az egyházhoz, mint nemzetközi szervezethez köthetőek, mint ilyenek tehát területileg nem behatárolhatóak.
A Vatikáni Bank egy NGO tulajdonában lévő pénzügyi szolgáltató vállalat, ilyen formában maximum egy nemzetközi bankfelügyeleti szerv léphetne fel ellene, esetleg egy Világbank által, vagy GATS egyezmények mentén felállított választott bíróság, de ez már messze meghaladja azokat a kereteket, amelyekben a postban szereplő cikk mozog. A Vatikán vagyonát pedig még ők sem zálogosíthatnák, tekintve hogy azok nem egyenlőek a visszaéléseket elkövető pénzügyi intézmény vagyonával.
Titkosszolgálati szerveket meg különleges katonai erőket persze rá lehet küldeni Ratzingerre, de annak mindene van, csak jogalapja nem...