Én is azt csináltam a tatámén, mondjuk alig láttam valamit a sírástól...
Lefotóztam a felravatalozott koporsót és a sok szép koszorút. Néha jó visszanézni, hogy mennyien voltak ott akik szerették és milyen sok szép "utolsó ajándékot" kapott.
Az igaz, hogy utána nem sokszorosítottuk a képeket, csak feltettük a gépre itthon.
És ez szerintem egyáltalán nem morbid dolog. Hozzátartozik az élethez a halál is. Tudni kell kezelni. Ha ezt morbidnak találjátok, akkor gondolom Halottak napján sem mentek ki a temetőbe meglátogatni a családtagjaitokat....és akkor valószínűleg máskor sem...
Nincs több szomorú családi kép - a Sony új fényképezőgépe észleli a mosolyt! :)
Én is azt csináltam a tatámén, mondjuk alig láttam valamit a sírástól...
Lefotóztam a felravatalozott koporsót és a sok szép koszorút. Néha jó visszanézni, hogy mennyien voltak ott akik szerették és milyen sok szép "utolsó ajándékot" kapott.
Az igaz, hogy utána nem sokszorosítottuk a képeket, csak feltettük a gépre itthon.
És ez szerintem egyáltalán nem morbid dolog. Hozzátartozik az élethez a halál is. Tudni kell kezelni. Ha ezt morbidnak találjátok, akkor gondolom Halottak napján sem mentek ki a temetőbe meglátogatni a családtagjaitokat....és akkor valószínűleg máskor sem...