"szerintem ez nem feltétlenül igaz, én legalábbis, úgy vélem, hogy egy megszületett csecsemő idális esetben, és a megfelelő környezetben teljesen semleges mindenféle megbélyegzéstől"
Súlyos tévedés. De komolyan, ne haragudj.
Az emberi csecsemő a világ egyik legkiszolgáltatottabb teremtménye. Ezért a csecsemők ösztönösen, a megszületésük legelső pillanatától fogva (de már az anyaméhben is) az energiájuk tetemes részét arra fordítják, hogy figyelik a körülöttük élő, mozgó, beszélő embereket, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megértsék a gesztusaikat, érzelmeiket, elsajátítsák az általuk közvetített (és remélhetőleg túlélést biztosító...) viselkedési mintázatokat, megfeleljenek a közösség szabályainak, amibe beleszülettek. Épp ezért van az, hogy a kisgyerekek sokszor kegyetlenebbek a felnőtteknél is, ha "igazságszolgáltatásról" van szó, mert nem ismernek olyat, hogy "kivétel a szabály alól", meg "más körülményeket is vegyünk figyelembe", hanem vakon követik azokat az egyszerű elveket, amikről a környezetük azt sugallja, hogy helyes. - Direkt írtam itt a "sugallja", és nem a "mondja" szót, mert a gyerekek a legtöbb szabályt kimondatlan gesztusokból, szituációk értelmezéséből tanulják meg, a felnőttek sokszor tudat alatt továbbítják nekik ezeket. Ez az egyik oka annak, ha egy nagyon kicsi gyerek a kimondott "szabályok" ellenében cselekszik (meg persze a kíváncsiság, mert ez is ösztönösen bennünk van), mert ha neki a "sugallt" szabályok mást mondanak, akkor azokat fogja követni.
Ez egyébként nem egyedüli jelenség az állatvilágban, a fészekhagyó madárfiókák is így viselkednek ugyanilyen okokból kifolyólag, illetve a kutyák is nagyon hasonló módon értik meg, hogy tulajdonképpen mit is akar tőlük a gazdi, hiszen a kisgyerekekhez hasonlóan nem tudnak közös nyelvet alkalmazni ehhez (azt ne keverjük ide, hogy utána tudnak társítani egy hívóhangot az adott cselekvéshez).
De mára asszem, elég lesz a biológia-korrepetálásból. :) (Ja, bocs, elfelejtettem, hogy szmájlit nem szabad.)
Súlyos tévedés. De komolyan, ne haragudj.
Az emberi csecsemő a világ egyik legkiszolgáltatottabb teremtménye. Ezért a csecsemők ösztönösen, a megszületésük legelső pillanatától fogva (de már az anyaméhben is) az energiájuk tetemes részét arra fordítják, hogy figyelik a körülöttük élő, mozgó, beszélő embereket, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megértsék a gesztusaikat, érzelmeiket, elsajátítsák az általuk közvetített (és remélhetőleg túlélést biztosító...) viselkedési mintázatokat, megfeleljenek a közösség szabályainak, amibe beleszülettek. Épp ezért van az, hogy a kisgyerekek sokszor kegyetlenebbek a felnőtteknél is, ha "igazságszolgáltatásról" van szó, mert nem ismernek olyat, hogy "kivétel a szabály alól", meg "más körülményeket is vegyünk figyelembe", hanem vakon követik azokat az egyszerű elveket, amikről a környezetük azt sugallja, hogy helyes. - Direkt írtam itt a "sugallja", és nem a "mondja" szót, mert a gyerekek a legtöbb szabályt kimondatlan gesztusokból, szituációk értelmezéséből tanulják meg, a felnőttek sokszor tudat alatt továbbítják nekik ezeket. Ez az egyik oka annak, ha egy nagyon kicsi gyerek a kimondott "szabályok" ellenében cselekszik (meg persze a kíváncsiság, mert ez is ösztönösen bennünk van), mert ha neki a "sugallt" szabályok mást mondanak, akkor azokat fogja követni.
Ez egyébként nem egyedüli jelenség az állatvilágban, a fészekhagyó madárfiókák is így viselkednek ugyanilyen okokból kifolyólag, illetve a kutyák is nagyon hasonló módon értik meg, hogy tulajdonképpen mit is akar tőlük a gazdi, hiszen a kisgyerekekhez hasonlóan nem tudnak közös nyelvet alkalmazni ehhez (azt ne keverjük ide, hogy utána tudnak társítani egy hívóhangot az adott cselekvéshez).
De mára asszem, elég lesz a biológia-korrepetálásból. :) (Ja, bocs, elfelejtettem, hogy szmájlit nem szabad.)