Jó, rájöttem, mi a félreértés trágya: Ti arról beszéltek, hogy megfigyelhető mostanában egyfajta lazulás erkölcsi téren (igen), én meg azt próbálom megelőzni, hogy ebből megint arra a fals következtetésre jussunk, hogy "korcsosul elfelé az emberiség, azé', mer' minden selejtet életben hagyunk". Nemrég olvastam Marcus Valerius Martialis Költők, ringyók, pojácák című epigrammaválogatását, és újra meg kellett állapítanom, hogy az ókori rómaiakhoz képest még mindig sehol nem vagyunk... :) Az emberekben mindig is benne volt a tiltott, perverz, bűnös dolgok iránti érdeklődés, csak ezt a különböző korokban máshogy tudták (vagy épp nem tudták) kifejezésre juttatni. Nem szeretem azt sem, amikor valami soha sem volt, idealizált "aranykorhoz" viszonyítgatjuk a mai világot, hogy "bezzeg akkor minden másként volt, bezzeg akkor nem volt ez a züllés". Ó, dehogynem! :)